Kettes csapó először

Szerző: akeriakot | márc 2, 2011 | Egyéb kategória

……ééééés tessék!

Első vizsgaidőszak vége és még alig van vége, máris elkezdődött az új félév. Azt mondják bátraké a jövő. Hát én nagyon bátor voltam. Vizsgák utáni első héten lett volna egy hét pihenőm, de volt egy lehetőség, hogy a kémia laborgyakorlatot fel lehetett venni ekkorra és akkor egész évben ennyivel kevesebb órám van. Bátorkodtam és felvettem. Nem volt vészes annak ellenére, hogy minden órán ZH-t írtunk ( ez azt jelenti, hogy minden nap egy héten keresztül). A ZH-k egy beugró kérdéssorral kezdődtek. Nem kell nevetni, mértékegység-átváltásokból állt. Tökéletesre gyakoroltam itthon, de mikor arra került a sor, hogy bemutassam a tudásomat, valahogy sosem úgy sikerült, ahogy terveztem. Mentségemre szolgáljon a-reggel-nyolc-órakkori-agyilag-zokni-állapotom. A laborba mindig teljes menetfelszerelésben kellett megjelenni: úszószemüvegben búvárpipával védő búvárruhában- nehogy hozzánk érjen bármi is- és békatalpban kellett becsattogni. Én azzal a szándékkal mentem oda, hogy “ügyetlenségemből kifolyólag véletlenségből” felrobbantom a labort, de hát túl ügyes voltam és nem sikerült. Így a félévben ennyivel kevesebb órám van. Heti 4 óra laborgyakorlat+ 2 óra elméleti oktatás= heti 6 óra. 🙂 Hát nem csodálatos, nem mondjátok, hogy nem baró?! Ráadásul az Élet és talajföldrajz gyakorlati óra is csak március 23-ig tart. Szinte már nem is lesz órám, amire be kelljen járnom.
Én annyira büszke vagyok magamra. Általában soha nem megyek egyedül sehova. Most sajnos eljött ennek is az ideje. Annyira hiányzott már a tánc, úgyhogy elhatároztam, hogy elmegyek és keresek itt Debiben valami jó kis együttest. Első lépésnek elmentem egy táncházba, hátha ott találkozok folk-fejekkel, akik segítenek nekem. Szerencsémre találkoztam is egy párral, akik épp a Hajdú Táncegyüttesben táncolnak. Hát beszéltem velük, hogy hogy és mint lehetséges hozzájuk a dolog. Elhívtam a hétfői próbájukra. Elmentem, de potyára, mert csak annyit tudtak mondani, hogy nincsenek vezetők, úgyhogy “Próbáld újra!” szerdán. Mint a “Ki nevet a végén”-ben, míg hatost nem dobsz. Elmentem szerdán, ott egy nem felvételi, de hasonló beszélgetésbe kezdtek velem. Sosem voltam semmiféle táncos se elbeszélgetésen, se felvételin, furi volt, nem tudtam mit kéne mondjak, mit kéne csináljak, de korrektnek tartottam. Nem akarnak zsákbamacskát. Javasolták, hogy először menjek az Ifik próbájára néhány alkalommal, ott megfigyelnek és majd utána döntenek. Hát másnap kezdhettem is az Ifiknél. Az elején szokatlan volt, de a próba végére egész jó lett. Egy órás bemelegítőt tartanak. Na de ez az egy óra ki van használva elég rendesen. Másnap a talpam közepétől a fejem búbjáig mindenhol izomlázam volt, még olyan helyeken is, ahol álmomban sem hittem volna, hogy izma nő az embernek. Ahogy észrevettem a bácsi a kedvemért keményített be, mert mindenki nyavalygott. Volt ott padra-fel-padról-le ugrálás, meg futás közbeni fekvőtámaszok, futkározások minden mennyiségben, 60 felülés, 30 kiemelés, bizalomjáték és még mit tudom én milyen mozgás-csodák. Aztán pár perc pihi után jött a 2 óra tánci. Kalotaszegi román invertitával kezdtek, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni. Szerencsre nem tartott túl sokáig. Román szaporával folytatták, amit akkor tanultak, úgyhogy kaptam egy kis behozható előnyt. Aztán meg egy számomra ismeretlen táncot táncoltak, pontosabban egy koreográfia részletet, amibe beállítottak. Hát lövésem nem volt, hogy kéne és mikor a mit a hova lépnem, de vicces volt. Ma már tudom, hogy nagyiváni táncok voltak és annyira nem is nehéz és melós, mint a többi testvér-tánca. Ezt egy kis nyárádmagyarósi követte, úgyhogy csak a próba eleje volt nagyobb kihívás. Volt sok párcsere, meg bemutatkozás.Volt egy srác, akit akkor mutattak be nekem, miután engem bemutattak a nagyközönségnek: “ a párod is földtudományt tanul, csak ő máshogy kapirgálja a földet…ő traktorral.” 🙂 Szerencsére a humor innen sem hiányzik. Nagyon szimpatikus társaság. A próba, ami a tervezett 2 óra helyett csak 1,5 lett, felköszöntöttek egy lányt, akinek épp akkor volt szülinapja. És itt eszembe jutott, hogy igazából miért is akartam én elmenni együttesbe táncolni. Teljesen elfelejtettem milyen is igazából egy közösséghez tartozni. Nagyon élveztem az egész próbát annak ellenére, hogy majdnem kipurcantam a bemelegítés végére. A következő próbára megint elmentem. Ott már ott volt a néni is, de ez már fele olyan kemény sem volt, mint az első. Látta a bácsi, hogy túléltem- mert én túlélek mindent- és úgy gondolta biztos, hogy nem kínozza tovább a bandát. A próba végén pedig odahívtak, hogy beszélnének velem. Mondták, hogy jó mozgásom van mindenhez, csak van egy kis hátrafelé törés a hátamba, de így betennének a felnőttekhez. Úgyhogy önerőből protekció nélkül egyedül (nem mással menve) bekerültem egy nagyegyüttes felnőtt csoportjába. Azt hiszem vállon veregethetem magam: Ügyes vagy Réka! Heti 3-szori 3 óra próba. 🙂
A sulit továbbra is nagyon szeressük, csak kár, hogy áprilisig le kell adni a szakirány-választást. Régen geológiát akartam tanulni, de ide úgy jöttem, hogy meteorológiát szeretnék, mert az több mindent foglal magában és több mindent lehet vele kezdeni, de most már nem is tudom, hogy mi legyen belőle……mondjuk még van egy hónap, addig meg majd kitalálom mi legyen, vagy mi ne legyen.
Okos is lettem, megtudtam, hogyan kell tanulni és az időmet beosztani. Ezt felhasználva remélem jobban fog sikerülni ez a félév, mint az előző. Bár sajnos szegény Írország-látogatásom nem akar összejönni. 🙁 Mint kiderült, amikor indulni akartam, akkor lesz terepgyakorlat is, meg az ottani utazás sem úgy működik, ahogy reméltem. Így valószínűleg várok egy évet és még gyűjtögetek. Hátha megsegítenek az Égiek is.
Most én vagyok a vaktyúk és hétvégén találok szemet is, meg szeget is és szemetet is. 🙂 Voltam szemészeten, új szemüveg kell. Lencsét újat kapok, a keret meg marad a régi, így azt ott kellett hagyni a boltban. Elméletileg kontaklencsével kéne lennem a héten, de én inkább a vakságot választom. Hétfőn ki is próbáltam milyen kotaklencsével és ki tudom-e szedni- mert eddig mindig vagy Anya, vagy Betti szedte ki, magamnak sose. Hát végülis 3 óra gyötrődés után hajnal fél egykor sikerült kibűvészkednem a szememből, de azóta se próbáltam meg újat. Alig várom már, hogy hazaérjek és lássak. 🙂 Már nincs sok… még alszunk egyet, meg még egyet és még egyet aztán már látni is fogok……
……éééés ennyiiii! Leáll! Köszönjük!

Helló Ween, Halloween!

Szerző: akeriakot | febr 25, 2011 | Egyéb kategória

……Várjatok meg! Lemaradtam! Akkor ne várjatok……
Hát izé… utoljára egy halloweeni élménybeszámolót szerettem volt tartani, csak hát olyan jól sikerült, hogy ez elmaradt. 🙂 Ezt és sok minden mást bepótolván írok most.
El sem tudom mondani, mennyire jó hely ez a Debrecen. Annyi minden van benne, pedig kisebb, mint Budapest. Sokkal több lehetőség is van benne, nagyon tetszik.
Például egész Debrecenben meg volt hirdetve egy tökfaragó verseny. Szobatársam meggyőzvén elmentünk és egy 3 fős csapatban faragtunk egy csuda tököt. 🙂 Íme műalkotásaink:    
       

      

A bizonyíték, hogy mi csináltuk.:)
 Csudi jól éreztük magunkat és még nyertünk is. A legrémisztőbb kategóriában a 3. helyet lettünk.
Haj de régen írtam. És mennyi minden történt. Azt sem tudom, hogy mit meséljek…. De… már eszembe is jutott: voltam ám gólyabálon is. Csodaszép volt. Mindenki csiniben. Voltak, akik bátrak voltak és voltak, akik elegánsak. Hát félórán át csak a konfekció-bemutatót néztem a lépcsőn. Nem hazudok, tényleg legalább félóra volt, pedig nem is ismétlődtek a közlekedők. Gólyaesküt is tettünk… ebben ez évben ez volt a harmadik. Mindegyik eskü különbözött a másiktól, de már egyikre sem emlékszem, hogy mire esküdöztem. 🙂 Na mindegy! Az eskü után meg jól elkezdődött a bál.

                    
Szóval fogtuk magunkat és elmentünk a bálba és jól éreztük magunkat. Engem például egy srác felkért ötször egymás után, bár nem nagyon akartam, de elmentem és táncoltam. Meg egyedül is! Éééén egyedül táncoltam!!!! Majd hajnal fél négykor sikerült hazakecmeregnem. Pontosabban csak a koliig. 🙂 Szorgos rokonlátogatásba is kezdtem. Aztán hogy repül az idő, máris eljött a december. Nem is tudom mi minden történt addig. Ez van, ha visszamenőleg ír az ember a történésekről. Na mindegy, nem mentegetőzöm. A kedves olvasó bizonyára megérti a gondomat. Ha meg nem, így jártam.
A blog statisztikát nézve, arra lettem figyelmes, hogy rengeteg külföldi országban is olvassák, így arra gondoltam, hogy néhány bejegyzést, ahogy időm és energiám engedi, mondjuk németül, vagy, ha már nagy kópé leszek angolból is, úgy is megpróbálkozok írni.
December… igen, november után ez jön. Igen erősen telesedik már ilyenkor az idő. Igen telesedik…ha van tavaszodás, akkor miért ne lehetne telesedés is?! Nekem tetszik. Azt mondják, hogy Debrecenben ( nem decemberben!) már régen nem esett a hó. Most mégis. És nem is akárhogy. Meg is maradt és bokáig érő hóban kellett átcsattogni a főépületbe. Tehát telesedik… éééééés észre sem vettük de már itt is az első vizsgaidőszak. Hajaj mi lesz itt?! Vagyis volt. 🙂 Erről nem kívánok bővebben szólni. Elég szörnyű élmény, esemény, amit vagy átéltek, vagy csak elképzelik, de semmiképp sem kellemes, hogy további időt pocsékoljak rá. A lényeg, hogy túléltem! 🙂 Juppiii!!! Egy kerek hónapot töltöttem Debiben úgy, hogy haza sem mentem. Jó kényelmes volt. Kelés korán, hogy legyen idő tanulni és nem kellett sehova sem menni. Ej de jó világ volt. Leszámítva azt az apróságot, hogy ez idő alatt elég antiszociálissá válhat az ember. Úgy hiszem így le is zárnám az első félévről lemaradt visszatekintőt és a későbbiekben folytatom az új félévvel! 🙂 A reklám után folytatjuk……

Karácsony

Szerző: akeriakot | dec 24, 2010 | Egyéb kategória

Egy csepp az értelemnek

Szerző: akeriakot | nov 28, 2010 | Egyéb kategória

Mivel időm egyre kevesebb, így még kis időhúzásnak a következőt:

„Nem érdemes olyan életet élni, amelyen nem gondolkodunk el”
/Szókratész/
– avagy, mi a filozófia „lényege”?

A filozófia a világegyetem, a természet, az élet okával és céljával, a történelemben érvényesülő rendezőelvvel, a tudás és megismerés lehetőségével, a szépség, művészet és nyelv mibenlétével, a jogi-politikai normák természetével, a cselekedetek helyes vagy helytelen mivoltával, Isten és a transzcendencia létével foglalkozó diszciplína. A filozófia szó jelentése az ógörög „φιλοσοφία” szóból ered, amelynek jelentése: „a bölcsesség szeretete”.
  
Arra, hogy pontosan mi is a filozófia tárgya, egyetlen szerző sem ad pontos választ. Talán a válasz keresését az evolúcióval kell elkezdenünk.

Az ember, mikor még négy lábon járt, nem rendelkezett különösebb gondolatokkal. Ösztönlényként élte a mindennapjait, vadászott és igyekezett életben maradni. Ahogy fejlődött, két lábon járt, felegyenesedett, egyre több értelemmel rendelkezett. Elkezdett gondolkodni, például, amikor csapdát állított a zsákmánynak. Előtte nem gondolkodott azon, hogy mit tett előző nap és mit fog következő nap tenni. Csak élte a pillanatot, de a tetteiben már benne volt tudatosság. Az idők elteltével már mindent tudatosan tett és el-elgondolkodott a tettein és hogy mi, hogyan, miért van.

„Gondolkodom, tehát vagyok.” /René Descartes/
Az embert az különbözteti meg a többi élőlénytől, hogy önálló akarattal, gondolatokkal, érzésekkel rendelkezünk.
„A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet.” /Platón/
Az emberi természet kíváncsi, örökké kérdéseket keres, és válaszokat kreál. Ha nem ezt tennénk, akár akarva, akár akaratlan, nem is lennénk emberek. A létünkhöz tartozik, hogy megismerjük, mi vesz körül bennünket. Vagy szűkebb környezetben, vagy nézve a hatalmas végeláthatatlan univerzumot.
Valószínűleg egy kezdetleges gondolkodás eredményeként született az a kérdés is, hogy „Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?”.

Aztán a tyúk-tojás után megszülettek a mesék, legendák, amik igen csak elgondolkodtatóak. Vegyük a fantázia dús meséket, telis tele fantasztikus nem létező lényekkel, mint például a sellőkkel, sárkányokkal, tündérekkel. Ugyan ezzel a gyerekeket akarták gondolkodásra sarkallni, mégis minket is elgondolkodtat.
„Nincs olyan lehetetlen dolog, amit egy filozófus ne tudna állítani.” /Cicero/

Ebből az idézetből, ha kiindulunk, akkor akár minden mesemondót, aki a meséiben hatalmasakat lódít, filozófusnak nevezhető. Így a filozófiát nem csak filozófusok művelhetik, hanem hétköznapi emberek is. Elmélkedni a dolgokon mindenki tud. Sok film és könyv is kapcsolódik ehhez a témához. Például, az Óz a nagy varázsló című film, ahol Dorothy kerül válaszút elé. Vagy a Polar expressz című film, ahol a kisfiúnak kell eldöntenie, hogy felszáll-e egy olyan vonatra, amiről nem tudja, hogy hova tart, vagy sem. Minden út visz valahova.

Az önismereti kérdések, amikor választani, vagy hogy melyik úton haladjak tovább, ez mind elmélkedéssel jár, és mindig érintenek filozofikus gondolatmeneteket. Bár a filozófiát nem lehet behatárolni, mert mindenhol jelen van, kezdve a természettudományokkal, egészen az irodalomig mindenhol. Meghatározni is nehezen lehet, mert mindenkinek mást-mást jelent.
Mint most is elmélkedünk a filozófia lényegén és filozofálunk az élet értelmén. Tudnánk-e e nélkül az elmélkedés nélkül élni? Az állandó kérdésfeltevésekkel olyan válaszokat kapunk, amik a mai világ fejlődéséhez elengedhetetlenek.
„Ami az egyik évszázadban filozófia, az a következőben józanész.” /Henry Ward Beecher/

Így megy ez a történelem folyamán. Amin az egyik évszázadban elmélkednek, mit kéne, hogyan kéne helyesen csinálni, azt egy másik évszázadban megvalósítják, és alapvetőnek tartják.
„Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.” /Denis Diderot/
Még a mai napig vannak olyan területek, ahol a kérdésekre nem kaptunk választ. Vannak, akik nyomoznak a válaszok után, de csak fél válaszokat kapnak. Vannak, akik tovább keresnek a válaszok után, akadnak olyanok is, akik megelégszenek ezekkel a fél válaszokkal. Bebizonyítatlanul maradnak. A filozófus nem elégszik meg ezzel, kutat és bizonyít.
    
A változás örök, amit a filozófiáról régen és most alkotott képek összehasonlítása be is bizonyít. A jelenkori filozófiára nagy hatással van a technika fejlődése és a természettudományos ismeretek gyarapodása. A természettudomány a filozófia mércéjévé vált: a modern fizika kiszélesítette a világképet: a kvantumfizika és a relativitáselmélet a világ új szemléletét jelentette a különösen kicsi és különösen nagy tárgyak esetén. A neopozitivista filozófusok a természettudományok egzaktságát és átvizsgálhatóságát teszik alapelvé.
Emberek vagyunk, tehát gondolkodunk, gondolkodunk, tehát emberek vagyunk. A filozófia kimeríthetetlen kérdéstárából meríthet bárki kedvére. Van mindenkinek való.
„Azzal pocsékoljuk el a legtöbb időt, ha nem gondoljuk végig a dolgokat.” /Alfred Herrhausen/
Így, ne pocsékoljunk több időt!

Források:

http://idezetekkonyve.hu/filozofia
http://www.citatum.hu/kategoria/Filoz%F3fia/2
http://hu.wikipedia.org/wiki/Filozófia

Egy falat gondolkodás

Szerző: akeriakot | okt 24, 2010 | Egyéb kategória

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,

ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és

ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.”

Frank Otlaw

Gnóthi szeautón!- Ismerd meg önmagad!

A híres mondat – „Gnothi szeauton” a görög delphoi jósda bejárata felett olvasható.

Az önismereten azt értjük, hogy az embernek áttekintése van saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. Felfedezni önmagunkat mindannyiunk vágya: megismerni mi rejtőzik bennünk, mire vagyunk képesek, hogyan reagálunk vagy válaszolunk bizonyos helyzetekben – Kik is vagyunk valójában?
“A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.” (Tatiosz)
Önismeretre szükségünk van ahhoz, hogy boldog és egészséges életet éljünk, de ehhez nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Meg kell találjuk a belső harmóniát önmagunkkal.
Amíg eljutunk az önismeret legelső lépcsőjéhez, sok más lépcsőt kell megmásszunk. „Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”

“Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.” (Greg Leroy)
Vagyis, minden egyes kérdést, amit felteszünk magunknak erőt adnak ahhoz, hogy valódi énünkről lerántsuk a leplet és meglássuk igazi arcait. Arcait?! Igen, azt. Hányan is vagyok? Ha magától értetődő lenne, hogy „egyen”, nem is kéne tovább gondolkodni. Ám kell. Ugyanis Honti Margó pszichoterapeuta szerint, aki képzett e téren, azt mondta, hogy egy embernek 6 alszemélyisége van. Ezek mind bennünk élnek együtt egymással. Ezeket kell megismernünk.
„Ép testben ép lélek.”- “A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.” (Platón)

E gondolat szerint, ha ép az elménk, a lelkünk, akkor a testünk és egészséges. –És ugye a boldog élethez az egészség elengedhetetlen. – Ha testünk beteg, a betegség okát nem a testben kell keresni, hanem lelkünkben, elménkben és ha megvan a problémát kiváltó ok, meg kell szüntetni.
“Gondolkodásmódunk befészkeli magát életünkbe. Erősebb befolyást gyakorol ránk, mint legmeghittebb társas kapcsolataink. Legbizalmasabb barátaink nem alakíthatnak annyit életünkön, mint dédelgetett gondolataink.” (J.W. Teal)
Az ember gondolkodás módja képes befolyásolni nézeteit. Ha egy ember negatív gondolkodású, borúlátó, mindenben csak a rosszat, negatívat látja, befelé fordulhat. Ezáltal egyedül marad, nem kapja meg a kellő támogatást, segítséget, ha egy akadályhoz érkezik és nem lesz meg a kellő ereje a feladat megoldásához. Céljait nem éri el és boldogtalan lesz. Egy pozitív gondolkodású ember nekifut, ha kell ezerszer is, mert megvan hozzá a kellő lendülete, ereje. A problémák láttán nem dől össze. Tovább megy. Hiszen ezek is hozzátartoznak az élethez és segítenek fejlődésünkben.
“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)
A hibáink is. Miért is vétenénk el hibákat, ha nem tanulnánk belőlük?
“Már most is bennünk van az az erő, ami ahhoz kell, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyekről el sem tudtuk képzelni, hogy lehetségesek. Ez az erő rögtön elérhetővé válik, amint a gondolkodásunkat/hitünket megváltoztatjuk.” (Maxwell Maltz)

“Az önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.” (Maxwell Maltz)
Az ember egy ingerekben gazdag környezetben, világban él. Szokásait kisgyermek korától veszi át a környezetében élőktől. Ahogy cseperedik a gyermek, úgy rögzülnek a szokások, gondolatok, gondolkodásmódok. Ezek a felvett szokások nem biztos, hogy létfontosságúak számunkra. Lehet, hogy ha nem látjuk ezeket, nem is használnánk őket soha. Előfordul, hogy más róla a véleményünk, sőt, talán ellenezzük. Ha szándékosan leszoktatjuk magunkat ezekről, gondolataink átváltoznak e szokások nélküli gondolkodásmódra. Más lesz a szemléletünk az élethez, világhoz, másokhoz és magunkhoz való hozzáállásunk.
“Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben… Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít… Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk… Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…” (Dale Carnegie – Sikerkalauz / How to Stop Worrying and Start Living)

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” (Márai Sándor: Ég és Föld)
Lelkünket is, mint kertünket, lakásunkat tisztán kell tartani. Ha bepiszkolódik, elgyomosodik, ki kell gyomláljuk, hogy a benne élők egészségesen fejlődhessenek. Lelked, mint a természet évszakai változik. Hol szomorkásabb, hervadtabb hangulatú, hol pedig minden virágba borul. Hogy ezek egyensúlya fennmaradjon, vigyáznunk kell rá, mint a kertész a kertre, nehogy gyom nője be, mert idő előtt kerülhet változásra sor és felborul az egyensúly.
„- Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

– Nem találják meg – mondtam.

– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

– Minden bizonnyal – feleltem.

– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni…. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

“Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” (Viktor E. Frankl)
Van egy barát Csaba, aki már megismerte önmagát. Ennek a barátnak van egy barátja Jancsi. Jancsi még keresi magát, de egyedül nem találja. Segítségre van szüksége, ezért kéri Csabát. Ahhoz, hogy meglássa milyen is ő, nem a szemére van szüksége. Az ember külsője lehet árulkodó, de sokszor csalóka. Ezért Csaba, mikor találkozik Jancsival, beköti a szemét, hogy egy világtalan szemével, vagyis a szívével láthassa, világíthassa meg valódi énjét. Mert ha csak nézné és abból próbálna rájönni, hogy a teste mit is rejthet, nem látna sok mindent. Az ember lelkét megismerni és láthatjuk az egész lényét. És miután már mi látjuk őt, tudjuk ki elé, hova tegyünk egy tükröt, hogy ő is képes legyen látni önmagát. Hatalmas segítség.
Az önismeret útjai végtelen sokszínűek lehetnek. Az ember megpróbálhatja egyedül, ha elakad, kaphat segítséget. Mindenki hasonló problémákkal küzd és rengeteg megoldása létezik. De ha már elismertük azt a tényt, hogy nem vagyunk tisztában magunkkal, jó úton járunk. A következő lépéseket az ember természetéből, nyughatatlanságából adódóan úgyis megtesszük. És nem is számít, hogy sikerül-e teljesen megismernünk magunkat mind a hat személyiségünkkel, hanem az, hogy egyáltalán meg akartjuk ismerni magunkat és ezért lépéseket, erőfeszítéseket teszünk és a felfedezettekből is tanulhatunk. Hiszen egész életünk folyamán csak tanulunk. És utunk során rájöhetünk, hogy akármeddig is jutunk, jó irányba tartunk, hiszen az úton vagyunk. És a végetnemérő utazás elkezdődött. Más feladatunk nincs is, mint élvezni és tanulni, nem pedig letudni.
„Az egyén erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye nem az, amit kap, hanem amivé válik a tevékenysége által.” (John Ruskin)

Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.
Boldogság-egészség-szeretet-őszinteség-bátorság-erő-hit-erő-bátorság-őszinteség-szeretet-egészség-boldogság…. Körforgás a boldog és sikeres élethez.

“A világ egyetlen főiskolája és egyeteme sem tehet érted többet, mint hogy segít neked segíteni önmagadon.” (Frank Bettger)

Hát akkor tegyük meg első lépésünket ezen az úton, hogy megkezdődhessen az ezermérföldes utazás is!