A. A. Milne: János király karácsonya

János király nem volt jó,

Volt görbe dolga sok.

És néha senki sem szólt hozzá,

Így teltek a napok.

És aki látta, nem köszönt,

Szótlan továbbhaladt,

Csak gőgös pillantása hullt

Jánosra és továbbvonult,

Ő némán állt és elpirult

Koronája alatt.

János király nem volt jó,

Nem kedvelték, tehát

Nem látogatták, hasztalan

forralt mindig teát,

s ha eljött a december,

karácsony csillaga,

polcán a sok kis cédulát,

mely boldog ünnepet kívánt,

soha nem írta jóbarát,

csak mindig ő maga.

János király nem volt jó,

S ajándékot, noha

Vágyott reá, nem is kapott

Sok éven át soha.

De karácsonykor mindig,

Míg szépen énekelt

A lantos és jó pénzt kapott,

Ő harisnyával caplatott

A kéményhez, kirakta ott

A félő reménye kelt.

János király nem volt jó,

S így magányosan élt,

Egyedül tervelt levelet,

Míg a tetőre ért.

Leírta és lerakta, így

Kért fájdalmára írt:

„E lap mindenkinek kiált,

szent karácsonyhoz legkívált.”

Sarkában nem „János király”-t

Szerényen „Jancsi”-t írt.

„Szeretnék egy kis puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

a narancsot se bánom,

a diót szeretem,

úgy szeretnék egy zsebkést,

mely vígan szeletel.

És, ó, Karácsony apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

János király nem volt jó –

A csatornacsövön

Szobájába csúszott megint,

És várta, hogy mi jön.

És egész éjjel ott feküdt,

Félt és remélt bután.

„No, azt hiszem, ő járhat ott”

(a homloka is izzadott)

„biztos ajándékot hozott

sok hosszú év után.”

„Jaj, felejtsd el a puskát,

felejtsd az édességet,

és csokoládé sem kell

a szopogatás végett,

a diót, a narancsot

már nem is szeretem,

és van már egy zsebkésem,

mely majdnem szeletel.

De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

János király nem volt jó –

Karácsony reggel

Eljött vidáman s számtalan

Szép ajándék vele.

A harisnyákban játékok,

Sok-sok kiváncsi szem

Mindenre boldogan tekint,

János mogorván mondja: ”Mint

Sejtettem, úgy történt, úgy történt megint:

Számomra semmi sem.”

„Szerettem volna puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

kértem diót, narancsot,

mert nagyon szeretem,

és minthogy nincs zsebkésem,

hát nem is szeletetl.

És, ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen

Egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

János király kinézett

Durcásan ablakán:

Lent nagyvidáman játszott

Sok fiú s kisleány.

Mind irigyelte őket,

Állt rendületlenül…

S hát, íme, pirosan beszáll

Egy jó nagy labda, a király

Fején pördül, de meg nem áll,

S az ágyára repül.

És, ó, Karácsony Apó,

Háláját rebegi,

Mert hoztál egy nagy

Igazi

Gumilabdát

Neki!