Szia!
Réka vagyok
Mióta az eszemet tudom imádom a más kultúrákat. Nem bakancslista szerűen, hanem olyan „de szeretnék azzá válni”-féle képpen.
5 évesen kezdtem el néptáncolni. Ez a szerelem azóta is tart, bár az intenzitása kissé alábbhagyott az utóbbi években. Itt kaptam meg az első kulturális tapasztalataimat, amik még most is kísérnek. Szeretek megismerkedni más népek kultúráival és szeretem átvenni a jó szokásaikat. Amik lehet egy picit élhetőbbé teszik a hétköznapokat.
A „terepi” megismeréseket először erdélyi utak alkalmával kaptam, aztán egyre több helyre eljutottam egyre hosszabb időkre. Ezeken az utakon jött az ötlet a Kalandízűre.
Jelenleg vidéken élek a szülői házban, és próbálgatom a szárnyaimat, keresem a saját ösvényemet. Sok felé tapogatózom, de sikerül egyre szűkíteni a köröket. Abban az egyben biztos vagyok, hogy szeretnék értéket adni, hátrahagyni és a magam ura lenni. A vizuális kommunikáció iránya egy nagyon erős vonal, amiben jelenleg is fejlődök: kezdő grafikusként és webdizájnerként egyéni vállalkozóvá lettem, de ha tehetem gyöngyből készült ékszereket készítek, vagy civil pályázatokat írok. Elég szeretágazó érdeklődéssel nehéz megtalálni az egyetlen hivatást.
De abban biztos vagyok, hogy az utaim során átélt kalandok a hétköznapokban is ugyanúgy elkísérnek.
Szia!
Réka vagyok
Mióta az eszemet tudom imádom a más kultúrákat. Nem bakancslista szerűen, hanem olyan „de szeretnék azzá válni”-féle képpen.
5 évesen kezdtem el néptáncolni. Ez a szerelem azóta is tart, bár az intenzitása kissé alábbhagyott az utóbbi években. Itt kaptam meg az első kulturális tapasztalataimat, amik még most is kísérnek. Szeretek megismerkedni más népek kultúráival és szeretem átvenni a jó szokásaikat. Amik lehet egy picit élhetőbbé teszik a hétköznapokat.
A „terepi” megismeréseket először erdélyi utak alkalmával kaptam, aztán egyre több helyre eljutottam egyre hosszabb időkre. Ezeken az utakon jött az ötlet a Kalandízűre.
Jelenleg vidéken élek a szülői házban, és próbálgatom a szárnyaimat, keresem a saját ösvényemet. Sok felé tapogatózom, de sikerül egyre szűkíteni a köröket. Abban az egyben biztos vagyok, hogy szeretnék értéket adni, hátrahagyni és a magam ura lenni. A vizuális kommunikáció iránya egy nagyon erős vonal, amiben jelenleg is fejlődök: kezdő grafikusként és webdizájnerként egyéni vállalkozóvá lettem, de ha tehetem gyöngyből készült ékszereket készítek, vagy civil pályázatokat írok. Elég szeretágazó érdeklődéssel nehéz megtalálni az egyetlen hivatást.
De abban biztos vagyok, hogy az utaim során átélt kalandok a hétköznapokban is ugyanúgy elkísérnek.
Így kezdődött
a Kalandízű
Egy girbegurba út eredménye lett ez a blog. 2010-ben egyetemre mentem, Debrecenbe. Ez nagyon messze van az én kis falumtól és sokan kíváncsiak voltak az élményeimre. Mivel elég kényelmes embernek tartom magam, kényelmes megoldást is igyekeztem keresni a sok érdeklődőnek: így jött a blog ötlete. Ezért eleinte csak az egyetemi életemről szólt.
Aztán jött egy kis fűszerezés és fél évet külföldön töltöttem. Egy pici kis balti országban: Észtországban. Erre azért tényleg kíváncsi az ember, ezért ennek is szenteltem egy oldalt, izgalmas bejegyzésekkel. Aztán egy másik kontinensen is látogatást tettem, ennek az útnak is akadtak érdeklődői. Így ez is kapott egy bejegyzés sorozatot. És ezután minden külföldi utam úgyszintén.
Szeretek helyekről írni, a megéléseimről. Persze a saját mesélős stílusomban.
Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy közelebb hozzam a világot és egymást. Egyszerű kulturális különbözőségeinkkel, közösségeinkkel, hétköznapi praktikusságokkal, hogy élhetőbb legyen a hely, ahol élünk.
Nem olyan régen néprajz órán azt mesélték: a kultúra úgy alakult ki, hogy az ember éhes volt. Ezt követte minden más: szokások, hit. Minden utamon megtapasztaltam, hogy 3 elengedhetetlen dolog kell ahhoz, hogy egy sok nemzetiségű csapat összehangolódjon: az étel, a zene és a történetek. Ezeket nagyon fontosnak tartom és a blogon ez a három terület kifejezetten uralkodó.
