Még Januárban meséltem egy leltárról. Ez a számadás szépen lassan kezd megvalósulni és bővülni is. Ugyan szeptember van és a tervezett határidőimhez képest elég nagy csúszásban vagyok, de a mondás szerint jobb később, mint soha.

Azt hiszem, a kis új évhez érve érdemes megnéznem hogyan állok a dolgaimmal. És mivel vannak olyan történések, amikre büszke vagyok, ezért ezeket most meglepő módon büszkén osztom meg. 🙂

Két éve álom

A gondolat már évek óta megfogalmazódott, de két évvel ezelőtt állt össze a fejemben a Globáltudás témája. Ez egy tanulást segítő, támogató oldal és szolgáltatás mindenkinek, akinek a tanulással akadt össze a bajusza.

Igazából ez egy tétel olyan az egész listámról, ami említésre méltó. Sőt! Kiemelten fontos szerepet kapott az elmúlt időszakban és azt hiszem ez nem csak nekem lesz fontos. Ezért fontosnak tartom itt is megemlíteni.

Tehát, két éve dédelgettem ezt a projektet, mikor 2021 nyárán a megvalósítás útjára léptem. Ugyan januárban úgy terveztem, hogy márciusra lesz belőle bármi is, ez sajnos megcsúszott. DE! De, júniusra már egy félig összeállt valami lett belőle és végül szeptember elsején, ahogy terveztem, kisebb technikai malőrrel, de sikerült élesítenem az oldalt.

Ezt rengeteg kényelmetlenség előzte meg: fotózás, technikai beállítások, szövegezés… stb. Ezek főként azért okoztak kényelmetlenséget, mert a komfortzónán bőven túl helyezkedtek el, de megléptem őket és vállon is veregettem érte magam. Nem az ego miatt, hanem, mert minden nap rájövök, hogy egy nem egy emberes feladat.

Ennek köszönhető a sokszori eltántorodásom is, elkedvtelenedésem és egyéb nem a célok felé segítő érzés és érzet. Ha lassan haladok, az azt jelenti, hogy apró lépésekben teszem ezt, csigatempóban, de legalább haladok.

Ennek a programnak kapcsán először élményem még egy nyomdalátogatás volt. Saját munka saját magam számára, amit nyomdába vittem, hogy legyen mit adni az emberek kezébe, ha érdeklődnének. Ami azt illeti, már volt is néhány.

De technikailag az oldal kész is már a szolgálatra, még néhány feladat vár rám, hogy teljes mértékben a rendelkezésetekre álljon. Ehhez megint egy gigantikus komfortzóna elhagyás vár rám, de ezt októberben abszolválom. Így nem marad más hátra, mint a reklám. 😀

Ilyen hanyatló tanulási-oktatási körülmények között, úgy gondolom, hogy van létjogosultsága az egész projektemnek és eltökélt szándékom, hogy segíteni fogok. Méghozzá tanulni. Ráadásul úgy, hogy nem is vagyok pedagógus. Csak a vérem hasonló a pedagógusokéhoz. Szóval én így fektetek a jövőbe.

A blog sajnos emiatt kissé háttérbe is szorult, de amint kiegyensúlyozódik a figyelmem, máris minden visszakerül a régi kerékvágásba. Közben új dolgokat is találgatok ki Nektek.

Beszélgessünk!

Nektek hogy telt eddig az év? Miket húzhattatok ki a listátokról? Gyűlik már az új listára való is? Meséljetek, kíváncsi vagyok Rátok! 🙂