Ez nem egy tudományos tényeken alapuló írás. Főként a saját tapasztalat és megfigyelés szülte, egy délutáni elmélkedés során. Valószínűleg, akik gyereket nevelnek, de háziállat nincs a közelben, lehet nem fogja érteni, miről is van szó. Ami azt illeti, én nem nevelek gyereket, de higgyétek el: tudom miről beszélek. 🙂 De miért is játszunk a cicákkal?

A válasz nagyon egyszerű! Azért, amiért a gyerekekkel. Na de az miért is van? Előbb lássunk néhány dolgot.

Mi a közös a gyereknevelésben és a kisállat tartásban?

Rutinos kisállat tartóként és gyakorlott aktív nagynéniként elmondhatom, hogy nagyon is sok. Lássuk is, hogy mik ezek. Bár mielőtt nekilátnék, kikötném, hogy most első sorban, kifejezetten macskákról, abból is a kiscicákról írnék.

Tehát egy újszülött igénye: eszik, pisi-kaki, alszik. Egy kiscica hasonlóképpen működik.

Ahogy cseperedik a gyerek, egyre hosszabb az ébren töltött ideje. Kiscicák esetében ez ismét nagyon hasonló.

Aztán egy cica már néhány napos korában kezd izgágáskodni, míg ez a mocorgós időszak babák esetében kitolódik néhány hetes, vagy hónapos korukra. Ez teljesen rendben is van, hiszen egy kisállat sokkal gyorsabban fejlődik, mint egy ember. Ettől függetlenül ugyanazokon a fázisokon esik át mindkét fajta gyerek.

Most, hogy már látjuk a hasonlóságokat, nézzük meg a különbségeket.

Miben különbözik egy ember gyerek a macska gyerektől?

Egy ember gyerek fontos momentuma, mikor feláll, járni tanul, vagy elgagyogja első szó foszlányait, amiért mindenki jól meg is tapsolja.

Macskák esetében ezek nem ekkora mérföldkövek. Sőt! Ha nem mászik, valószínűleg nem is tud életben maradni. A beszéd pedig nem erőssége a macskáknak, habár roppant intelligens lények. Hangjuk azért már van, és az alapvető nyávogás-készlet már születésükkor a rendelkezésükre áll. Mondhatni az egész életükre valót meg is kapják is ki is használják.

Tulajdonképpen nagy eltérés nincsen, csak annyi, amiért a macska macska és a gyerek gyerek. De akkor mégis mi a fenének ez a felhajtás? Lássuk tovább:

Miért játszunk a cicákkal?

A válasz nagyon egyszerű. Mint korábban írtam, ugyanazért, amiért a gyerekekkel. De miért játszunk a gyerekekkel?

A játék jó dolog. Vidám dolog és önkéntes. Felszabadult móka. DE tanít is. Egy gyerek is játék közben tanulja használni a kezét, ismeri meg a színeket, formákat és így tovább, korának megfelelően.

Ám mikor már nagyobb, akkor a tanításon kívül játszunk velük, mert jól esik. Szeretjük, ha jól érzik magukat, ha hangos gyerek kacaj hallik a házban. Na persze ügyeljünk a szomszédokra és az időpontra. Nem biztos, hogy hajnali kettőkor örülne a szomszéd annak a gurgulázó kacajnak.

A cicákkal való játék sem sokban különbözik a gyerekek játékától. Ám van egy nagyon fontos, főként a cicák esetében fennálló eset.

A cicákkal is azért játszunk …

Figyelem! Dobpergés!

Azért, hogy jól aludjanak. 🙂