Oldal kiválasztása

…amerre én járok bámul a világ…

okt 18, 2013 | 0 hozzászólás

Tere! Minu nimi on Réka. Ma olen ungarlane ja ma elan Eestis. Kas sa räägid eesti keelt? Head aega!

Úgy jöttem el ide, hogy MOST MINDENT KIPRÓBÁLOK, AMIT CSAK TUDOK!

Remek úton járok, legalábbis eddig. Már van…vagyis lesz bankkártyám, IGAZI ÉSZT bankkártyám!  Tehát ott kellett lennem, amikor igényelték, TEHÁT voltam már észt bankban…de nem ám csak úgy, hanem ügyintézni. Én hivatalos ügyintézni, hát nem hihetetlen?! Mert nekem nagyon is az!

Egy kicsivel több, mint egy hete vagyok itt, de olyan, mintha már vagy egy hónap is eltelt volna. Ezt a mennyiségű információt a szervezetem nem képes befogadni, állandóan fáradt vagyok. Vagy lehet csak sosem tudom rendesen kipihenni magam?!

Szóval egy hét. Ez alatt történt belvárosfelfedezés, bankbajárás, program a lakótársakkal. Ja, igen! Jól olvasod, kimozdultam, nem is akárhogy! Úgy, hogy tudtam, hogy másnap hajnalba kell kelni, mert megy a busz. Najó, ha ennyire kíváncsi vagy, elmondom.

Úgy történt, hogy első este a német lakótársam meghívott a vacsorájára. Minden héten, más készít egy nap vacsorát, ami az ő hazájába jellegzetes étel. Szóval német vacsi volt. Finom volt, a vegetáriánusok biztos csípték volna. Agyoncurryzett szószos sült-főtt zöldségekkel, aztán olyan sós pici dagi placsinta fagyazott, azt hiszem feketeribizlivel, aztán meg fagyi. Nekem már a repeta sem ment, nem beszélve a többiről. A placsintát még csak-csak legyűrtem, de a fagyi… hát az valahogy nem akart sikerülni. A boltba kimérhetős meleg kaját lehet vásárolni. A Győri édes mindenünket ellopták és átnevezték.

Na de elmentem a lányokkal csütörtökön este egy kínai estre. Mivel két kínai lakótársam is van, így ezért. Ők főztek, meg sütöttek. Elég komplex egy este volt. Első körben minden kajából kaptál kóstolót, aztán jött a mutassuk be Kínát egy 5 perces videóban (HAHAHA), majd jött a játék.

Képzeljétek, itt mindenki tud játszani, sőt, ahogy elnéztem a legtöbb közösségi, összeülős programon szerepel a játék, DE nekik nem kell hozzá alkohol. Szerintem tök jó dolog. Volt játék, meg nyeremény is. Kiderült, hogy a székfoglalós játékot csak a kínaiak és a magyarok ismerik, van furi mutogasdeltaláldki játékuk, viszont jó, és még pálcikás játékuk is van. Tehát itt voltam, ettem, ismerkedtem!!!!, majd a táncikálást nem vártam meg és hazajöttem. Persze védelmemre legyen, hogy másnap fél nyolckor indult a buszom Tallinnba.

Kedden érkeztem, pénteken pedig már Tallinnba tartottam egyedül. Itt is ismert a késés, de itt senki nem bosszankodik. Mondjuk nem is sokat beszélnek. Inkább csendben nézve ölnek, de abban verhetetlenek. Hajnal 10kor még olyan köd volt, hogy nem láttam a buszból az utat. Na de a nagy vakságba remekül lehet aludni. Aztán meg arra ébredni, hogy Hahó, Tallinn! És spurizzunk a másik buszhoz, mert időben kéne érkezni. De ez gyorsan ment szerencsére, mert a szembeperonon rakott ki a busz.

Felszállván a buszra mi fogadott? Na mi?! Hát az eleje eléggé zombis volt: néma csend, hullaszag, hátul meg megy a kaszinózás. Valahogy sejthető volt kik azok. HÁT NEM AZOK HANGOSKODTAK, akikkel az egész hosszú hétvégét kell töltenem?! Olyan soknak tűntek az elején. A végére meg már csak arra gondoltam, hogy milyen kevesen vagyunk! Voltak Spanyolországból, Franciaországból, Örményországból, Grúziából, Lengyelországból, hol a kiskacsa anyukája fürdik, Osztrákiából, Németországból, Csehországból, Magyarországról (nem, ez nem csak én voltam) éééééés dobpergést kérek és sejtelmes fényeket, feszült néma csendet és a végül megvilágítottat: ÍRORSZÁGBÓL! Hát most mondjátok meg, hogy nem kísért mindenhova?! Ez egy jel, mármint a sokadik, hogy nekem oda kell mennem valamiért, valami van ott, amiért ott kell lennem. Tehát ez az utam egy felkészítés egy másikra, ami egyenesen ODAvezet!

Visszatérve az eredeti sztorihoz: a nagy hangoskodás közben megérkeztünk Haapsaluba. Ez egy üdülőváros a tengerparton kb 100 km-re Tallinntól. Van egy legendájuk vmi fehérruhás királylánykáról- mese nekem-, akit minden év augusztusában látni lehet a kastély ablakában (mert a Holdfény úgy világít oda, ha meg felhő van és nuku hold, akkor lepedővel imitálják), meg híres még az “Afrika”partról…. hát most mondjátok meg, elmegyek északra és még Afrika is beszél hozzám, ez mi már?!

Azért Afrika part, mert nyáron annyira felmelegszik a tenger, hogy lehet benne pancsikolni, és az iszappal meg beszokják kenni magukat az emberek és a fehér parton a sok fekete ember úgy hatott, mintha afrikaiak lennének. Ezért van az, hogy a város tele van afrikai hatású /nevű épületekkel. Nagyon helyes kis hely.

Aztán még ott van az a jegesmedve szobor a tengerben. Azért van ott, mert télen befagy a part és olyan, mintha igazi mackólackó slattyogna a jégen.

Vannak kerengők, éttermek, szobrok, sétányok. Nagyon helyes az egész, ha lehet, tehetitek, nézzétek meg! Ja, és alma-szezon  van, ami azt jelenti, hogy az olyan almákat, amik picit sérültek, nem tökéletesek, kiteszik a házak elé egy tálba/kosárba/ládába és lehet belőle venni, amennyi jól esik. Milyen kedves már, nem ül rajta, hanem felajánlja a köznek.

És, ha jól emlékszem, itt található a leghosszabb vasúti peron, ebben a városban. Persze már nem működik, de található itt egy múzeum.

A legutolsó sarok mögött található idős nénikével is el fogsz tudni csevejegni, mert az anyanyelvén túl tuti beszél még egyet. Hogy az anyanyelve észt-e vagy orosz, az mindegy. Mi találkoztunk egy nénivel, aki észt, de perfektül beszélt oroszul, és még angolul is gügyögött, és pár francia szó is belefért a repertoárba. Szóval, aki idejön, az idősek az oroszt, a fiatalok az angolt tutti hétszentség, hogy megértik.

Most már sort kéne keríteni a csapatra is….hm-hm…. Tréning. A EVS önkéntesek érkező tréningjén vettünk részt a hétvégén. Én már megint, mint mindig és miért is ne, hat lépés hátránnyal indultam a többiekhez képest. Először is, ők már legalább egy hónapja itt vannak, én meg alig 3 napja érkeztem. Másodszor, ők szinte anyanyelvi szinten beszélnek angolul, ami hát… hogy is mondjam… nekem nem éppen erősségem. Harmadszor, milliószor életre valóbbak nálamnál és negyedszer pedig, még észtül is brekegtek valamicskét, amit én szintén nem. Tehát ilyen fantasztikus készségekkel indultam a hétvégének.

Félre ne értsetek, mert nagyon élveztem, csak nem úgy és annyira, mint a többiek. MERTHOGY a feladatok többsége, amiket csináltunk az eddigi tapasztalatokra épült. Mármint volt némi fogalmuk arról, hogy mit is fognak csinálni, tán már el is kezdték. A lényege az egésznek az volt, hogy a csapatot összehozza, segítsen megérteni az EVS lényegét és segítsen a saját projektünkben, azt elkezdeni, és megvalósítani. Nem volt könnyű, mondhatni kemény dolog volt nekem, DE még itt vagyok, hiába akartam az alatt az 5 nap alatt háromszor hazamenni.

Szerencsémre volt sok német, így ha valami végképp nem ment, jött a kopott titkos fegyver. Persze ne higgyétek, hogy annyira vagány voltam, hogy önfeledt csacsogásba kezdtem. Néha kérdeztek, néha válaszoltam, néha kérdeztem, néha válaszoltak. Sok feladatot a tapasztalathiányom miatt nem is tudtam megcsinálni. Persze igyekeztem, ha már ott voltam.

Volt este-csatangoljunk-a-városban program, meg naplementés partnézés és fotózkodás, éjszakai vérfarkasos játék, meg szaunázás, születésnapünneplés. JAJ! Az ír srácnak(aki még szájharmónikázni is tud) volt kedden a születésnapja és azt ünnepelték. Most szombaton meg Tallinnban ünnepli és mindenki meghívott. Sajnos nem tudok elmenni, mert ahol dolgozom, ott most van az őszi tréning, amire érdemes elmennem, mert segít a munkában, hogy mit is és hogyan is. Sajnos nem megy, és még azt sem mondhatom, hogy összehaverkodtunk, hogy többet szedhessek ki belőle Írországról. De még van fél évem, nem? Még ki tudja mi lesz addig? Lehet kiad egy útikalauz Tir na nÓg-ba utazóknak.

És a kaja! Gyerekek! Hogy ezek mennyit esznek! Apám! A rántott husijuk furi bundában sül, és mindegyikhez valami szószt adnak, ami nem baj, csak nem szeretem, ha mindenemet eláztatják. Leves? Még az AtyaÚrIsten lábaszára is kapros! És hogy honnan szednek ennyi zöldséget, halovány lila jód gőzöm sincs róla, mert hogy zöldséges kert, mint olyat, nem láttam, csak virágosat. És a hús? Fingom sincs miből meg honnan. Finom volt minden, de egyrészt iszonyat sok, amit csak a nagyétkű németek tudtak betermelni, és kapros. Eddig sem szerettem, de ezután sem fogom. Ki ne felejtsem a majonézt. Az a másik fele. Fruzsika, te biztosan imádnád itt a kajákat! Majonéz mindenhol, még a levesben is.

Ha leülsz ebédelni, akkor legalább másfél órát szánj az evésre. Miután végeztél, elédhozzák a gigabögre kávédat. Vagy teát, ha a kávéra nemet mondasz. Kávé reggel, tízóraikor, ebédkor, délután, és este, kávé éjjel kávé hajnalban kávékávékávékávékávékávé KÁVÉ mindenhol! Szerintem ez a pici ország ezzel a kevés lakosával vásárolja fel a világ összes kávétermelőitől a 90% kávét. Iszonyat, ami mennyiséget itt meg tudnak inni! Én már a gondolatától nem voltam álmos, ezek meg bealszanak. Jó, igazából én is bealudtam, de ez a sok angol éjjel-nappal teljesen leszívott.

A végére már nem értettem semmit sem abból, mit mondtak. Én voltam a király, aki a legtöbb nap időben ágyban volt, mert este 10 után már nem hogy nem értettem, de hallani se hallottam rendesen a szavakat.

Egyik este megnéztük az Éneklő forradalom című filmet Észtországról. Ez kicsit hasonlatos történelem ügyileg Hozzánk, a Miénkhez, csak ők csendben csinálták, vér nélkül. Végig énekelték az egész időszakot, és mégis jól jártak. Az ír is és a katalán is hasonló volt. Utána tiszta depi lettem és nagyon Haza akartam menni és megint csak Magyar lenni, de kialudtam. Mármint, Haza fogok menni, csak ez máshogy, mint akkor akartam. Jó…. kicsit sírtam is csendben, bevallom. Mennyi együttérző rokon nép ezen a kontinensen!

Volt egy nap, mikor a mentorunkkal csevegtünk szinte egész nap. Persze mi még nem tudtunk sok dologról szót váltani, de igyekeztünk. Aztán a végére egészen sikerült jóba kerekednem többekkel is. A lakótársam egy spanyol és egy német lány volt.

Húúú! Ha angolt kell tanulni, mármint az értést, ne másoktól tanulj, mint angol, mert iszonyat! Az egyik spanyol csajsziét megértettem, de ez olyan spanyol-katalán volt és spanyol hanglejtéssel és néha kiejtéssel beszélte az angolt. Hát, elég nehézkesen értettem. A másik horror-angol a francia! Na az francia mindenhogy és sehogy sem angol. A németeknek meg a szavaikat nem értem. Olyan nem mindennapi szavakat használnak, hogy csak még. Az ír meg annyira választékosan beszél, hogy követni nem tudom. A többiek egészen érthetőek. Ja, és a kínaiak sem kutyák. Szóval, nem egyszerű az élet.

Eltelt ez a pár nap, aztán jönni kellett haza. Egészen gyorsan eltelt. A buszállomásuk szuper egy hely, mint egy könyves kávézó. És meleg és minden puha és kitáblázva. Ráadásul még a buszsofőr is beszél angolul, így ha kínod van, hozzá is fordulhatsz éppen. A TallinnbólTartuba-busz pedig olyan jövőbusz, hogy ilyet még nem is láttam. El ne felejtsem, itt a távolsági buszokon HASZNÁLHATOD a WC-t, nincs bezárva, csak akkor, ha vannak benn. Szóval a buszon, ha kell meleg van, ha nem, akkor hideg és az előtted levő ülés fejtámlájába egy kis mozgatható képernyő van beépítve, amin ha akarsz TV-t, filmet nézel, rádiót hallgatsz, vagy ki tudja mit akarsz. Rengeteg kategóriában rengeteg film van. Mindenhol hányós-szemetes zacsik. Nagyon király! Ki kell próbálnotok!

Visszaérve munkalehetőségiopcióktárháza tárult elém. Annyi mindent csinálhatnék, hogy nem is elég fél év. Fényképezhetek…persze, mivel nem megy és annyira nem is érzek rá nagy affinitást, így ezt szerintem, ha nem erőltetik nagyon, akkor nem teszem. Lehetek előadó egy Meet the World nevű programsorozat Hungary témájú estéjén. Hát…addigra fel kéne fejlődnöm angolból. Persze megfogadtam, hogy minden nap 5 új angol és észt szót tanulok meg. Az irodában segítenek is, mindig tanítanak valamit.

Továbbra is mindenki tüneményes. Mivel az iroda egybe van a kiadó apartmanokkal, és ez egy régi épület, így ha valami történik fent, azt tudjuk lent. Így került sor az emeleti csőtörés tudomásulvételére is. Leázott a mesecsodás tapéta. Az irodai mosdó nem működik. Majd csak lesz valami.

Megtudtam, hogy a legtöbb boltba nem kapni testápolót, csak speckó boltba, ahol drágább. Tehát most vettem Johnson&Johnson babaolajat és fürdés előtt azzal kenem magam. Tiszta babaillatom lesz, mire hazaérek. Nekem tetszik, kinek kedve, próbálja ki.

Ha vidéken vagy, akkor kötelező viselni, különben megbüntet a rendőr, egy fényvisszaverőt térd magasságban, hogy lássanak az autók. Hasznos, okos dolog, otthon is lehetne ilyet.

Megérkezett az egészségbiztosítási kártyám is, így már nyugodtan törhetem nyakam.

Résztvettem már a második észt órámon is. Az elsőn teljesen elkapott a kétségbeesés, hogy ILYEN NINCSEN! MÁR MEGINT EGY NYELV, AMIT A KÖZEPÉN KELL ELKEZDENEM?! SOHA NEM TANULHATOK MEG EGYET A LEGESLEGESLEGELEJÉRŐL???? De aztán találtunk segítséget, sőt már sikerélményem is volt. Van egy észt nő, aki magyart tanít az egyetemen és ő segít felzárkóznom. Nagyon kedves és tök furi, hogy valaki, aki nem magyar, magyart tanít.

Csütörtökön volt egy Rokonsági napok nevű rendezvény, amire EGYEDÜL mentem el. Én nagyon élveztem és sajnáltam, hogy Ti nem lehettek ott. Nektek biztos nem tetszett volna annyira, mint nekem, de csináltam pár előttemülőbácsibelelógaképbe-videót, de a lényeg mindegyiken megvan. Gyönyörű viseletekben voltak, voltak vicces táncok, dalok, de volt olyan, amitől futkorászott a hideg a hátamon. Nagyon tetszett. Sajnáltam, hogy a fényképezőt otthon felejtettem. Na de majd kaptok ízelítőt.

A végén a magyar előadókhoz odaigyekeztem, hogy köszönjek nekik, hogy Jaj dejó magyarokat látni és magyar szót hallani!, de nem voltak túl készségesek. Olyan maguknak voltak, de mások meg hagyják békén őket, kicsit flegmának hatott. Ettől függetlenül örültem nekik.

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉS, tessék, lássék, ma, mármint pénteken, egy két órás felzárkóztató észt órán vettem részt. A néni észt, de magyart tanít az egyetemen. Nagyon szépen beszél, kicsi palócosan, mert itt az “A” az “Ä”-s. Nagyon kedves és így már kezdem érteni is és élvezni is a nyelvet. Az első kérdése az volt, hogy ugye önként tanulom a nyelvet. Megnyugtattam efelől. Hétfőn újra találkozunk. Holnap pedig egy újabb tréning következik. Tréningről tréningre járok, kezdek belefáradni.

Szeretnék leülni a fenekemre és felfedezni magamkörül a mindent. Szeretnék elmenni venni meleg csízmát, kesztyűt és egy újabb sapkát, ami a legidiótábban rajtam áll. Szeretnék mosni, eljutni a postára és feladni a képeslapokat. Körbesétálni. Megnézni azt a szépséges dombot az iroda fölött. Remélem a jövő héten már lesz egy kis nyugi.

Egyet sajnálok még, hogy nem tudok teljes mértékben, 100%-osan itt lenni, mert mindig van, mit hazacsinálni. Ott a szakdoga, a felvételi, a hazautazás, meg ilyen kis apró mütyürök. De már lassan több észt-angol levelet kapok, mint magyart, ami azért kicsit idefigyeltet. Annyira kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből az egészből!

Legyetek jók, vigyázzatok Magatokra, Egymásra!

Ez is érdekelhet

Majd, ha újra lesz nyár

Mi az a helyváltoztatással járó kulturális tevékenység, amitől megvonták a golyóbisunk lakosságának nagy részét? Hát az UTAZÁS!   Nem is olyan régen volt szerencsém a smaragdszigetre eljutni egy szervezett túra keretében. Sokféle emberrel megismerkedtem, ezáltal...

Van képünk hozzá

Tudom, elég képtelenség, hogy egyik napról sem tettem fel képeket. Hát ezt most pótolom. Vagyis részben. Hamarosan még frissül a galéria. Addig itt nézelődjetek!

A víz az úr

A víz az úr

Elérkezett számomra az utolsó nap. Azt mondhatnám, hogy ennyi elég is volt Máltából, most már uzsgyi haza. Úgyis csomagolni kell, meg készülődni, jobb azt nyugiban. Hát, a nyugi közel sem az, ami történt. Menyasszonyunk szülei velünk vannak, nézzünk meg velük is...

Hozzászólások

0 Beszélgetés

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This