A lovagok szigete
Sosem vágytam Máltára, most mégis itt találtam magam. Egyszerűen csak ideteleportáltam.
Az ember mielőtt útra kel, alaposan körbeinformálódik az uticéljáról. Ha máshol nem is, mindenki barátját, a GOOGLE-t biztosan segítségül hívja. Ami pedig rengeteg képanyaggal szolgál.
Ami azt illeti, egy köves-poros kis szigetországot talál így az ember.
Hogy ez mennyiben tér el a valóságtól? Azt kell mondjam, hogy nem sokban.
Ez a legalább 3000 -igen, nem elírás, legalább 3000 éves kis sziget elég mozgalmas történelemmel rendelkezik. Ám annál kevesebb földi csodával.
Egy mészkősziget, aminek nincsen édesvíz készlete. Elég rosszul hangzik ugye? Az édesvíz importáru. A növényzet… az az otthoni imádott szobanövények gigantikus méretű változata. Elég izgalmasak a ház méretű banánpálmák, murvafürtök, kaktuszok. Apropó kaktusz! Van egy, ami itt úgy nő, mint nálunk a bodza, vagy csipkebogyóbokor, úton, útfélen megtalálod és gyümölcsöt hoz. Tenyérnyi méretű sárgás-pirosas tojásformájú tüskés gyümölcsöt. Ha leszeded a tüskét, vagy meghámozod, elsőre egy uborkára hajazó belsőt kapunk. Aztán kiderül, hogy még csak hírből se ismerik egymást. De édes és finom. Bár a kedvencem nem lesz. Ami van otthon is, többek közt az a barack. Az ízük még csak nem is hasonlít.
Szóval import. Sok itt a hajó, a halas cucc és a tengeri kütyü. Közlekedni az angolszász kultúrában megszokott jobb oldali kormányos eszközökkel lehet. Nem a hagyományos módon. Mint kiderült itt a KRESZ nem működik, csak holmi iránymutató. Az autókat rendesen törik. Így, ha autóbérlésre adja valaki a fejét, jótanácsként kapjuk, hogy engedjük el a hülyéket, mi meg ne siessünk sehova, ráérünk. A reptérről nagyjából 40 perc volt a sziget másik fele, Mellieha.
Ahogy áthaladtunk sok településen, rengeteg építkezést láttunk. Egyben és félbehagyva is. Kicsit Romániára emlékeztetett a jelenség.
Ez a kicsi arab sziget Európához tartozik, mégis angol gyarmat volt az 1900-as évekig és azt hihetné az ember, hogy Mexikóban van: minden köves, kaktuszos és poros.
Első blikkre ezek az ember benyomásai. Aztán ki tudja… Lássuk meg mit ad Málta a szeretetszolgálaton kívül!
0 hozzászólás