Mielőtt bárminek is neki állnék, kérlek engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy nagyon intim témakört, ami minden utazást érint. Ez egy kényes és néha felkavaró téma…de muszáj beszélni róla, mert enélkül nincs utazás. Frászt kaptál? Nem kell! Amiről szó lesz, az nem más, mint a WC. Annyi szavunk és kifejezésünk van a WC-re és az akorüli tevékenységeinkre, hogy ihajj. Budi, rötyi, retyó, klotyó, slozi, toalett, és még van egy csomó. Ha neked van rá valami más kifejezésed, kérlek írd meg, kíváncsi vagyok, mi lehet még. És most, az úton megtanultunk még egyet, bár ez is idegen kifejezés. Ez nem más, mint a “happy room”. Mert hát lássuk be: ha van WC-zési lehetőség, mindenki boldog. 

Na igen! De mi van akkor, ha ami a WC intézményében vár bennünket, nem annyira boldogító? 

Hát megmondom: baj. Pánik. Kétségbeesés. Rosszabb esetben szorulás. 

Hogy miért is hozom fel ezt a témát? Mert itt az egyik legszembetűnőbb kulturális sokk, vagy különbség az pont ez volt. Félreértés ne essék. Voltak illemhelyek. Elég változatos minőségben. De azt a következtetést levonhatjuk, hogy két típust különböztetünk meg: a hagyományos, általunk is ismert angol WC-t, illetve a másikat, ami idegen, vagy kényelmetlen lehet első alkalommal, a guggolós WC. 

A használatához felvett pozíción kívül sok különbség nincs közöttük: lehet tiszta, csillogó, koszos, büdös, illatos, kellemes, meg amit még akartok. 

Akkor kellemetlen, ha a guggolásod nem túl stabil, mint nekem. Így folyton imbolyogsz a téma felett és azon izgulsz, hogy tényleg csak a célba találtál-e, bármivel rukkolj elő. 

Jelentem: eddig abszolváltam a feladatot.

Itt a hazai ismert változatot biztosan csak a szállásokon találtunk, az útközbeni helyeken pedig lutri volt. Mindig volt egy bátor felfedező, aki elsőnek lépett az intézménybe, majd gyors pásztázás után kiadta a jelet, hogy látogatható-e a hely, vagy sem. Akadtak helyek, ahol erre nem volt szükség, mert már a távolból erős jellegzetesség lengte körbe az épületet, mint például a szag… vagy az esztétika, inkább annak erős hiánya.

Biztos vagyok benne, hogy sokan szembesültetek már utazás közben/ alatt valami budi-büdi-sztorival, így sok újat nem mesélek vele. Én utazások alkalmával tökre kikapcsolom minden igényemet, de van az a helyzet, amikor bármennyire is igyekszik az ember, ez nem nagyon megy. Hát így jártam én is, kétszer. 

Történt, hogy utazások alkalmával sajnos igen csak kevés folyadék-utánpótlásról gondoskodom, hogy elkerülje, a túl sok spontán eresztési igényt. Így esett, hogy a slozi használatom megritkult néhány napra, de egy étkezés keresztbe húzott minden számításomat. Sebaj! Jött az inger, jött a kövi progi, és vele együtt a következő “happy room” lehetőség is, ami annyira nem igazán volt hepi. Nem támasztok túl nagy elvárásokat az illemhelyet illetően, de a szag az sajnos nálam egyén ingereket és szimpátiás más irányú távozásokat is előidézhet. Hááát, a nagy hascsikarás közepette, minden ilyen egyéb ingert is leküzdve, bemerészkedtem egy büdi-budiba. Volt egy, amibe erősen javallott volt nem bemenni, megfogadván maradt az a hely, ahol nem volt ajtó…. Kit izgat? Mindenki így csinálja nem igaz? A baj csak a nagy szenvedés és dolgozás közepette, miközben erősen próbáltam kellemes illatokat placebózni az agyamba és orromba, jött egy néni… aki a velem szemközti szintén ajtótlan helyszínt akarta igénybe venni. Na mondom, lesz itt baj, úgyhogy néni kérem ne tegye!

Szerencsére mentális hessegetésem célt ért, elment. Hát, túléltük, de ne próbáljátok ki!

Aztán volt olyan fent a legmagasabb helyen, 5200 méteren az egyetlen budi, amibe amúgy is bele fagyna a fenekünk, sajnos a szag már nem ilyen kegyes. Na szóval, annyira nem lehetett a zárt teret megközelíteni, hogy úgy döntöttünk, hogy a boldogságunkat a szabad térben keressük, a toalett mögött. Hirtelen zergékké avanzsálva lesuhantunk a domboldalon, hogy nehogy meglássanak, de a hideg megtette a magáét és igen megsürgetett minket dolgunk végzésére. Szóval, gyorsan felslattyogtunk és az busz felé vettük az irányt, mint akik jól végezték dolgukat.

De tudjátok, amire valaki azt mondja, hogy nem jó, azt lehet neked meglepi lesz. Méghozzá pozitív. Az utolsó úti WC-nk pozitív csalódás volt, a kialakítása meglepi volt, szellősebb, cserébe tisztább. Tiszta kellemes élmény volt!

Most újabb klotyó-sztorikat gyűjtünk más országokban, de reméljük nem lesz rémesebb, mint eddig. 

Nektek volt hasonló élményetek? 

Kicsit később érkeznek a többi történetek, egy nap pihit muszáj volt beiktatni, mert kipurcantunk. De ne aggódjatok, minden csöpög majd tovább. Csak legyetek kérlek türelmesek! Nagyon köszi, hogy itt vagytok!