Ne fürödj! Ne igyál alkoholt! Ne igyál kávét! Ne egyél csokit! Este engedd be a hideg levegőt! Az első éjszaka többször felébredhetsz. Ilyenkor dolgozik a legjobban a szervezeted. Aludj a jobb oldaladon, hogy kíméld a szívedet! Ha felkelsz, lassan tedd! Na, ezeket az instrukciókat kaptuk a magaslati betegség tüneteinek enyhítésére. Hogy ebből mi valós, mi bizonyított, mi csak “városi legenda”, azt közülünk senki nem tudja. Szóval 2 este kizárólag cicamosdásra és alvázmosásra korlátozódtunk. És tudjátok mit? Itt a hegyen akármilyen megerőltető is menni, és azt hinnéd, hogy kiesik a szíved, akkor szétizzadod magad, de nem. Egyáltalán nem izzadtunk. Annyira sem, hogy a ruhánknak bármiféle szaga legyen. Így teljes mértékben 3 napos reteknapot tartottunk. És még élünk! 

Mindennek ellenére borzalmas éjszakánk volt. Én kb. óránként ébredtem fel, anya is sokat ébredt meg. Én fél egy körül megébredtem, nagyon fájt, mert rémségesen hideg volt a szobában, hála a jó minőségű cúgnak, de megembereltem magam és elment pisilni. Utána fordultam jobbra, fordult balra, de nem ment elaludni. Aztán egyszer csak 1 órakor valaki kopogott az ajtónkon. Hát a szomszéd volt. Nem a Máris szomszéd, hanem a szomszéd szoba lakó. Gyógyszert kért, mert náluk akkor érte a csúcsot a baj. Szerencsére már túl van rajta. Anyával mindketten kipattantunk az ágyból, aztán, utána én próbáltam álomba vergődni magam, de vagy három óráig kínlódtam. De hasznosítottak az időt. Megdumcsiztam a szervezetemmel, hogy söpörjön ki belőlem minden nyavalyát és rajtam egyetlen kaja sem fog majd ki. Eddig többé-kevésbé jól működik a dolog. Végül nagyon kevés alvással sikerült elkezdenem a napot.

A reggeli 7-től kezdődött. Elég eldugott helyen volt. Mi voltunk az elsők anyával. És rémségesen hideg volt ez az étkező. A reggeli nem a megszokott európai svédasztalos téma volt. Asztalnak asztal volt, meg svédszerű is, de kínai, meg helyi témájú reggeli volt. Inkább meleg kajákkal, néhány elég bizarrul nézett ki, volt, amit utazás közben elvből, a biztonság kedvéért nem eszek, de akadt néhány hazaihoz hasonló téma is. Na azokkal kezdtünk. De végül beadtam a derekam és kipróbáltam egy gombócot is. Hát, hogy az milyen fincsi! És még jól is esett. Reggeli után még volt időnk emészteni az indulásig, majd felkerekedtünk és bevettük ismét a város nevezetességeit. 

Én úgy indultam útnak, hogy ennyi templom, palota és stúpa látogatása után én is meg fogok térni és szívesen lecseréltem volna bármelyiket a pandás programra, de mivel nem voltak pandák…. kénytelen vagyok ezt élvezni. Igazából az elején, mivel egy néma megegyezés alapján tolmácsnak lettem kijelölve, nem annyira élveztem a templomokat. Az angolom ramaty, a szépen beszélőket is nehezen értem meg, hát még az akcentussal beszélőket. Persze nem kell mindenkinek fordítani, mert valakik sokkalta jobban beszélik nálam a nyelvet, de nem igazán közösködtem a megértésben, így mivel anyának fordítani kellett, rámtestálódott ez a feladat. Szóval az angolom nem a legmegfelelőbb erre a célra, a számokkal is hadilábon állok, sokszor kell halljam, hogy le tudjam fordítani a fejemben magyarra. Így aztán nehéz volt az infót és a látványt élvezni. Végülis mára már belejöttem, de erről majd később. Szóval a fordításoknál néha betelt a tárhely és a megjegyezni a sok infót, majd megérteni, vagy fordítva, aztán azt magyarra fordítani… háááát…. egész jól alakul már a tartalmi fordításom. A szószerintivel még bajok vannak. De lassan az is alakul. Na, de templomok.

Kezdem belejönni ezekbe a templomosdikba. Azt hittem, hogy ezek ugyanolyanok mint otthon, ha egyet láttál, akkor szinte mindet láttad, de nem. Nagyon izgalmas. Maga a vallás, az államigazgatás mind összefonódik és mindegyik templomnak külön története van, ami valamelyik másikkal tuti, hogy kapcsolatban áll. Ezekre sem emlékszem mindre, de a fordíá-sok révén kezdenek az infók végre értelmet nyerni és kezdem látni az összefüggéseket. Marhára élvezem. Olyan AHA-élmény! 

Reggeli után az első látnivalónk a magyar nevén Rizshalom kolostor nevet viseli, hivatalosan Drepung kolostor. Egy kérlek szépen két hegy lábánál található, kicsit olyan, mint a Helm szurdok, de azért nem kinézetre. Szóval itt van egy a hegy oldalából világító fehér hatalmasság. Ez az egyik legnagyobb tibeti kolostornak számított régen és iskolaként is szolgált a szerzeteseknek. Fénykorában 7700 szerzetes élt itt, most már csak 500 pár. Ez volt a belépő szint tibeti templomlátogatások tekintetében. Mert ha már domboldalba épült, akkor már ne legyen egyszerű a bejutás sem… temérdek lépcsőt kellett megmásznunk. Ha ez nem edzett minket eléggé a hegyi betegség ellen, akkor semmi sem. Szóval, anya véroxigénszintje nem remekelt még reggel, de egy hős volt és abszolválta a feladatot. A vezetőnk meg is dicsérte. Gyönyörű kilátásunk volt, bár egyetlen kép sem adja vissza sem a méreteket, sem a távokat, sem a tájat. Úúúú, ha földrajzosok ezt látnák, bepisilnének örömükben. Annyira gyönyörű formák vannak itt. Elképesztő!

Sokat megtudtunk a szerzetesekről, megnéztük hol éltek, hol étkeztek, hol gyűlnek össze. Sajnos a belső terekről, mivel ezek az ő tényleges élőhelyeik, nem lehet képeket készíteni, de nagyon izgalmasak. Láttuk hol alszanak. Sokan egy inimini ágyon, lótusz ülésben. A helyek kis ablakosak, sötétek. Máshol tanulnak, esznek, tartják a vitáikat… szóval hatalmas hely és mindennek megvan a helye. Láttuk, hol készítik az ételeket…. A NÉBIH szerint itt létjogosultságát veszítené, még szerencse, hogy itt nem kell működjön. Nem biztos, hogy nyugodt szívvel ennék az itt készült ételekből… bár a szállodai és éttermi kajákat sem tudom hogyan készülnek. Amiről nem tudunk az nem fáj, nem igaz?! 

A legtetején található volt a konyha mellett egy amolyan “közösségi tér”. Itt gyűltek össze megadott időpontban és osztottak meg bölcsességeket, és filozófiai kérdéseket. A térben úgy helyezkednek el, hogy a közepéhez a legképzettebbek ülnek mindig, a széleken pedig a kevésbé képzettek. 

Az épület külseje is izgalmas, minden tele van jelentésekkel, szimbólumokkal. Ezeket imádom a legjobban. Van például az élet kereke. Ezt egyszerű földi halandó nem is teljesen érti mit jelent. A Dalai Láma Indiában évente egyszer egy szertartás keretén belül egy héten keresztül magyarázza. A kerék két oldalán két őz található: egy hím és egy nőstény. A nőstény a bölcsességet, a hím pedig a metódust, gyakorlatot jelképezi. Ez annyit jelent, hogy hiába tanulod, ha nincs gyakorlatod, és hiába gyakorlod, ha nem tudod, tehát nincs az egyik a másik nélkül. És hogy mit gyakorolni? 3 mérget,v vagyis bűnt tartanak számon: a tudatlanság, vonzalom és utálat. Ezeket legyőzve kerülhetnek közel a boldogság állapotához, mert ezek okozzák a szenvedést. Hát ez mennyire jó már?!

Nagyon sok templomban találhatók védelmező ábrázolások. Valahol a 4 őrző király, valahol az embereket óvó isteneket ábrázolnak képeket, szobrokon, faragásokon. A négy védelmező király nagyon tetszik. A négy égtáj királyai: észak, dél, kelet és nyugat. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége ls jelentse. Egyikük kígyót tart, a másikuk egeret, valaki hangszert és valaki kardot. Mindenki mást védelmez, mást szimbolizál.

Tudtátok?! A buddhisták úgy tartják, hogy akinek kék a szeme, az közel jár a megvilágosodáshoz? 

Minden templomban, kolostorban található a Dalai Láma számára fenntartott rezidencia. 

A szép kilátás és rengeteg lépcső után lefelé vettük az irányt. Megint kaptunk ebédidős pihit. Így kevésbé volt feszített a tempó. Mondjuk ehhez az imádnivaló vezetőnk is hozzájárul bőségesen. Nem tudom milyen volt Buddha, vagy a Dalai Láma, de szerintem ő közel állhat hozzájuk. Egy hihetetlen alázatos, kedves, lelkiismeretes embert kaptunk, aki csak ontja magából a tudást. 14 éves kora óta idegenvezető. Mivel akkoriban nem beszéltek itt nagyon angolul, ez jó lehetőség volt számára. Egy tündér. Hs lehetne, legközelebb is őt akarnám választani, ha lehetne.

Délután egy lightosabb sétánk volt egy másik kolostorba. Itt minden nagyon hasonlóan működött az előzőhöz, leszámítva a lépcsők mennyiségét. Az valahogy kedvezőbb volt. A legizgalmasabb élmény az volt itt, mikor bemehettünk megnézni hogyan tanulnak a fiatal szerzetesek. Érdekes élmény volt. Kívülről, amíg nem láttuk mi történik, azt hittük, vitatkoznak és kiabálnak egymással. Igazából párokba rendeződve tanultak ekképp: egyikük ül a másik áll. Az álló kérdez az ülőtől. Ha jót válaszolt, az álló tapsolt egyet valami fura mozdulattal, és folytathatta a további kérdések megválaszolását. Ha nem jól felelt, egy másik kézmozdulatot kapott és újra meg kellett válaszolja a kérdést. Sokszor komolytalannak tűntek, mert röhögcséltek közben. De mivel együtt élnek, ezért ez természetes. Hogy miket kérdeztek egymástól? A kéziratok tartalmát Buddha életéről, illetve filozófiai kérdéseket. Olyan ez kicsit, mint egy tanulószoba.

A nagy vitatkozások után még délután megnéztük a nepáli hercegnő templomát. Nem egy nagy templom, de láthattuk a 8 éves szobrot. És ami nekem még érdekesebb volt, az a látogatás alatti zaj volt. Felettünk, az emeleten felújították a padlót. Mivel minden manuálisan csinálnak, ezért ezt is. Épp egy fura ritmust ütöttek. Eleinte csak az hallottuk, aztán éneket is. Az ének arra volt jó, hogy jobban megy a munka. Hát ez mennyire jó?! Mondjuk otthon a kerti munkák közben mi is énekelünk néha… tényleg jobb tőle a munka.

A 4 őrző királyhoz visszatérve: van egy ismert szimbólum, ami a négy király, égtájat jelképezi. Ezt ti is láthattátok már sokszor a történelem, főleg a második világháború kapcsán. Jól gondolod, igen, Hitler horogkeresztjéről van szó. Ez annyiban különbözik tőle, hogy, itt szerepelnek benne pontok is. Hitler innen vette s szimbólumot. El is küldtek hozz- néhány szerzetest, hogy valóban buddhista-e, osszák meg a tudásukat? Hitler csak az újjászületésben hitt, nem volt buddhista. Bár… reméljük elveszett valahol az éterben a reinkarnációja….

Ma is sokkal okosabbak lettünk. Mennyi infó! Mennyi tudás! És a felét tuti el is felejtettem, így leírni sem tudom. De nekem nagyon tetszik!

Nem mondom, hogy buddhista leszek, de nagyon emberi és kedves dolgokat láttunk és hallottunk ennek kapcsán. Nyugi, haza fogok menni, nem maradok itt. Bár, anyának már mondtam: ha bármiféle kedvező ajánlatot kapok, legyen munka, vagy házassági ajánlat, akkor itt maradok és fel sem szállok a hazatartó gépre. Viccelek… vagy nem?

A mai vacsi megint ugyanott volt, csak kicsit más, de megint szuper finomat ettünk. Tetszik az itteni konyha. Lehet otthon is kipróbálok elkészíteni ezt-azt. Remélem senkit nem fogok megmérgezni. 

Neked melyik történet tetszik eddig? Melyik volt a legérdekesebb? Volt olyan, amit nem fogott meg? Ha itt lennél, mit szeretnél tudni, látni?

Ha van kedvetek, meséljétek el! 

Addig is vigyázzatok magatokra! Holnap jelentkezem!