Régóta kacérkodom az otthon zöldítés gondolatával. Elég nehéz megoldani, mert sokan vagyunk és sokfélék, ezért nehéz mindenkit rászoktatni a zöldítésre ahhoz, hogy az valóban elérje a célját: kevesebb hulladékot termeljünk. Ebben a hónapban erre teszek kísérletet, meglátjuk mi sül ki belőle. Legrosszabb esetben is egy fő hulladékával kevesebb lesz. Az is valami.

Kezdjük a konyhában

Nagy a család, egy átlagos hétvégi menü összeállítása mind mennyiségben, mind pedig a környezet állapotát tekintve egy közkonyháéhoz hasonló: ipari mennyiségek, ezzel járó mosatlannal és az irdatlan mennyiségű ételek tárolásával. Ezért aztán szeretjük a kényelmes, bevált megoldásokat. Nehéz ügy.

Biztosan nem lehetetlen. Végül is minden apró lépés, tett számít, ezért icipici lépésenként fogom őket rávezetni. Szerencsére hajlandóság van. A mosogatószert évek óta úgy választjuk meg, hogy az környezetkímélő és ne egészség károsító legyen.

Az első lépés

Ha a mosogatószer pipa, akkor jöhet a mosogató szivacs. A műanyag szivacsokat lecserélem. Mivel még nem minden háztartási boltban elterjedtek a műanyagmentes megoldások, ezért első körben rendelek növényi alapú szivacsot. Amivel kacérkodom jó ideje, az a luffa tökből készített motyó. És, hogy mennyire kacérkodtam vele? Kicsit messzebbre tekintek ez ügyben: jövőre magam fogok ültetni magokat, amikből reményeim szerint sok édi tök lesz és magam gyártott szivacsot fogok használni.

A másik konyhai mentes-eszköz, amit szimpatikusnak és könnyen használhatónak találok, az a kukoricából készített törlőkendő. Ez a papírtörlőkendőt hivatott lecserélni. Lebomlik és nem szükséges „tanulni” a használatát. Ez a kettő mindenképp listára kerül ebben a hónapban.

Folytassuk a fürdőben

Szerencsére szeretjük a természetes, vagy természetközeli kozmetikumokat. Néhány házilag is elkészíthető, ezekre több ízben születtek kísérletek. Valami bevált, és volt, ami nem. Évek óta magunk gyártjuk a szappanokat. Szappan fürdéshez, kéz- és hajmosáshoz. Nem díszes, színes-szagos szappanok. Legalábbis sosem sikerülnek túl színesre vagy az illatuk nem túl markáns, de a miénk és tudjuk mi van benne.

Testápolót is készítünk néha, vagy ajakápolót, esetleg kenhető dezodort, vagy különlegesebb alkalmakra fürdő bonbont. Még fogpasztát is kreáltunk. Szóval nagy itt a repertoár.

De ha nem is megyünk el addig, hogy mit kenjünk magunkra, akkor első körben elég lesz az ott használatos eszközöket megnézni: mi az, ami kiváltható valami természetbarát megoldással. Én ilyennek találom a fürdőpamacsot. És a nagy kedvenc megint jelentkezik alternatívának: a luffa szivacs. Funkciója ugyanúgy működik, mint a műanyag pamacs esetében, de elhasználódás után lebomlik.

Ami még „kívánságlistán” van, azok a vattakorongot helyettesítő textilből készült arclemosó korongok. Egy kisebb csomagot ebből is beszerzek. Moshatóak és lebomlanak, tehát nem károsítanak.

Tyúklépésben

Tudom, ezek egészen elenyésző dolgok. Cserébe nem drágák és könnyen beépíthetőek a hétköznapokba, ezért a nagy létszámú háztartások is viszonylag könnyen alkalmazásba vehetik ezeket az eszközöket. Nem lehet ilyen gyorsan drasztikusan megváltoztatni senkit és semmit, ezért ezek az apró lépések megteszik elsőnek.

Ti is zöldültök?

Na persze, nem az irigységre gondolok. Hogyan teszitek környezet-barátabb hellyé az otthonotokat? Kíváncsi vagyok a megoldásaitokra! Írjátok meg, milyen apró lépéseket tesztek az ügyben?