A hajnali vendéglátótól való távozás mindünket megnyomott. Nem hazudok, a hajnal hat, az még elég korai egy városnézésre. Szerencsére a fáradtság már a kocsiba szálláskor jelentkezett és egy órát autós alvásra szántunk. Úgyis zárva még minden. 

Nem szeretném elkiabálni a dolgot, de eddig csak széllel és felhőkkel találkoztunk, mint kellenetlenség, az eső eddig szerencsésen elkerült minket. 🙂

Ha szerda, akkor Edinburgh. Városnézés. A helyzet az, hogy ezt a várost aligha lehet leírni, lefényképezni. Ez a város maga AZ élmény. Itt megtaláltok szintén bármilyen kort. Lemerem fogadni, hogy minden ház ugyanúgy áll, mint amikor felhúzták. 

Roppant hangulatos az egész hely, tele kis kocsmákkal, amiknek köze nincs az otthon ismert fajtájukhoz. Egyszerűen mesés ez a sok kő és hatalmas, zord előkelő épület tömeg. 

Emeletes buszok itt is járnak. És apropó! A használatukról: állja be a buszmegállóba. Nézd meg, kb. mikor várható a tied, de közbe lesd, nehogy elzúgjon melletted. Ha közeledni látod, kezdj vad csápolásba, mert ha nem inted le és nincs leszálló, akkor meg sem áll. Jó mi? Majdnem, mint otthon. Hahaha!

Szóval, Skóciában járunk, a felföldi emberek, klánok birodalmában. Ilyenkor eszünkbe juthat pár film, többek között a Rettenthetetlen. 

Hát fiúk-lányok, igen! A kockás az elég menő minta, hát még a kilt. Aki még nem találkozott a szóval, az a szoknya, amit a férfiak hordanak. 

Persze alatta semmi… 

A mintáról megtudtam, hogy nem mindegy. Ugyanis minden nagyobb családnak megvan a maga stílusa, hogyan kockásodnak és színesednek. Egészen vagány dolog, hogyha van a családodnak külön mintája, amiről felismernek! 

Itt a kilt nem csak amolyan kényelmes ruha. Iszonyatosa. Elegáns is tud lenni. Vannak üzletek, ahol kilt összeállításokat lehet kapni, készíttetni. Nálunk van öltöny, nálunk van az is, meg szoknya is. 

Szóval kockák. Nem igazán tudtam ellenállni a mindenféle gyapjú meg kasmír sálakat, sapkákat árusító boltoknak, így muszáj voltam egy szuperszép sálat beszerezni. 

Két nagy dolgot néztünk meg, az egyik a vár volt, a másik meg a Nemzeti Múzeum. Egy napba belesűríteni a kettőt, azt kell mondjam, elég macerás.

Reggeli után, ami elég szuper volt, megcéloztuk a várat.

A helyzet az, hogy minden városi zugnak megvan a maga története, így csak ittuk magunkba. Gyönyörű templomok, katedrális-féleségek szinte minden sarkon.

Meg rejtett zugok. Ahogy haladtunk fel, fel, egyre csak feljebb, néhány zenésszel is összefutottunk. 

​

[wpvideo zValaPCU]​

A várba a borsos árú belépő miatt egyedül mentem be, de egy remek hely. Kicsit ugyan megcsömörlöttem a sok háborús témájú kiállítástól, de nagyon szép. Itt őrzik a koronázási ékszereket. Van itt börtön, kiállítás az őket érintett háborúkról, a háborúkban viselt egyenruhákról, ágyúk mindenfelé, meg amit még akartok.

És a panorámás kilátásról nem is szóltam…

A Nemzeti Múzeumuk egy gigantikus, 6 szintes épület. Egy nap, bejárni az egészet, édeskevés. Interaktív az egész, egy unalmas sarka nincsen, minden korosztály talál magának valót. És mindez, most kapaszkodjon meg mindenki, INGYEN! 

A napot egy kiadós vacsival zártuk, aztán szuperjófej szállásadónkkal töltöttük az estét.