Oldal kiválasztása

Ave atque vale- Üdvözlet és búcsú

júl 22, 2017 | 0 hozzászólás

Ugyan senki nem halt meg, de akkor is találónak találom. Szem látta, szív szerette. Mintha egy pillanatra találkozhatnál életed szerelmével, de rögtön el is váltok. Épp csak  megláttuk, üdvözöltük egymást, máris elváltak útjaink.  Hosszas reggeli készülődés után, ami nem részemről történt, mert a későn kelők közt én vagyok a korán kelő, elindultunk a Felföldre, Loch […]

Ugyan senki nem halt meg, de akkor is találónak találom. Szem látta, szív szerette. Mintha egy pillanatra találkozhatnál életed szerelmével, de rögtön el is váltok. Épp csak  megláttuk, üdvözöltük egymást, máris elváltak útjaink. 

Hosszas reggeli készülődés után, ami nem részemről történt, mert a későn kelők közt én vagyok a korán kelő, elindultunk a Felföldre, Loch Lomond-ot meghódítani, de azt hiszem fordítva történt.

Ezt a napot vártam a legjobban! Nem azért, mert a születésnapom, hanem az uticél miatt. Az északi vad tájak miatt. Egy hegyek közt álló tavacskára számítottam, amit egy vár figyel a magasból. Hát, nem igazán ilyen helyre érkeztünk. De csak annyit tudok mondani róla, hogy ÚRISTEN, EZ ANNYIRA GYÖNYÖRŰ, HOGY NEM LEHET ELMODNANI. 

Akik ismertek, nyílván azt gondoljátok, hogy elfogult vagyok. Egy percig se gondoljátok! Ha látnátok ti is rögtön szerelmesek lennétek ebbe az egész mindenségbe.

Tényleg nem tudom leírni szavakkal, hogy milyen volt, még a képek is kevesek hozzá. Igazából semmit nem adnak vissza az igaziból. Semmit! Csak nézed és nem jutsz szóhoz, azt se tudod hova nézz hogy ne maradj le semmiről!  Itt kell legyetek, hogy lássátok, tudjátok, érezzétek, értsétek!


És tudjátok mit?! Teljesen lelkibetegen hagytam ott Skóciát. Abban a tudatban, hogy ilyet többet nem látok és bármi jön ezután az úton, az tuti nem lesz olyan.

Aztán este megérkeztünk a Tóvidékre. 


Itt volt az egyetlen fizetett szállásunk. Egy angol B&B, vagyis ágy és reggeli szállás. Gyakorlatilag a semmi közepén egy kastély a tó partján. 

Este sikerült összeszednem magam a „boldog szakítás” után, reggel pedig ismét újraterveztünk. Ugyanis igazi ízelítőt kaptunk az angol időjárásból. Persze mit nekünk egy kis eső?! A legviccesebb és eddig legkalandosabb napunk kerekedett belőle, annak ellenére, hogy nem terveztünk csinálni semmit.

A közeli kisvárosba sétáltunk néhány órát, amit nem úsztunk meg szárazon. Aztán a szép kilátás reményében a kis utakat választottuk a hazaútra. 

Váratlan események sora következett. A szakadó esőben muszáj voltunk megállni egy 99%-os emelkedőn, hogy sétáljunk egy kicsit és készítsünk pár képet.


Aztán elindultunk hegynek fel. Azt gondolná az ember, hogy ma szerpentin, akkor hagynak széles utakat. Hát nem! Minél élesebb és meredekebb, annál keskenyebb. És még a skótokra mondják, hogy skótok! A tetőről nincs más út, csak le. Na persze! Aztán a szembe szomszéd hegyre kellett felkapaszkodnunk. Szó szerint, ugyanis kisautónk nem bírta a súlyt. Csomagok ki, batyut a hátra és irány a  csúcs! Elég nagy szenvedés volt, szembe széllel, szakadó esőben, szinte négykézláb. 

Végülis a jókedvért és kilátásért megérte. Ám be kell vallanom, továbbra sem értem a mazochista hegymászókat.


Végül miután eszméletlen tájakon utaztunk át, megérkeztünk ahhoz a látvány, amit képeslapokon látni. Ugyan a szél olyan erős volt, hogy bele tudtunk ülni, a madarak is csak vitorlázni tudtak, nem repülni, de minden perce megérte.



Fáradtan, vizesen értünk a szállásra. Pedig semmit nem akartunk csinálni. 

Így sikerült a fájdalmas búcsút is kellemessé tenni. 

Ez is érdekelhet

Majd, ha újra lesz nyár

Mi az a helyváltoztatással járó kulturális tevékenység, amitől megvonták a golyóbisunk lakosságának nagy részét? Hát az UTAZÁS!   Nem is olyan régen volt szerencsém a smaragdszigetre eljutni egy szervezett túra keretében. Sokféle emberrel megismerkedtem, ezáltal...

Van képünk hozzá

Tudom, elég képtelenség, hogy egyik napról sem tettem fel képeket. Hát ezt most pótolom. Vagyis részben. Hamarosan még frissül a galéria. Addig itt nézelődjetek!

A víz az úr

A víz az úr

Elérkezett számomra az utolsó nap. Azt mondhatnám, hogy ennyi elég is volt Máltából, most már uzsgyi haza. Úgyis csomagolni kell, meg készülődni, jobb azt nyugiban. Hát, a nyugi közel sem az, ami történt. Menyasszonyunk szülei velünk vannak, nézzünk meg velük is...

Hozzászólások

0 Beszélgetés

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This