Oldal kiválasztása

Földön, vizen, levegőben

szept 19, 2019 | 2 hozzászólás

Erre a napra, bármily meglepő, nem volt különösebb célunk. Reggeli után, amit most hal mentesen költöttünk el, felkerekedtünk majd lesz valami alapon és elindultunk a kikötőbe, hátha lesz hajó út… Hát épp leértünk, vacilláltunk melyik út is lenne számunkra a legalkalmasabb. Mert, hogy több is volt. Aztán ráböktünk egyre… Szuper! Akkor sprint a hajóra, mert […]

Erre a napra, bármily meglepő, nem volt különösebb célunk. Reggeli után, amit most hal mentesen költöttünk el, felkerekedtünk majd lesz valami alapon és elindultunk a kikötőbe, hátha lesz hajó út…

Hát épp leértünk, vacilláltunk melyik út is lenne számunkra a legalkalmasabb. Mert, hogy több is volt. Aztán ráböktünk egyre… Szuper! Akkor sprint a hajóra, mert épp indulni fog. Van még… 1 perc! Futás!

Szerencsére felkerültünk rá. El is indultunk a hosszú útra.

Málta 3 szigetből áll: Málta, a nagy tesó, Comino a picike középen és Gozo nyugat felől. A hajóval mind a hármat meglestük. Az igazat megvallva, két évvel ezelőtt Horvátországban egy elég szeles napon elindultunk hajóútra, hogy delfineket lessünk, de az út csupán 20 perc volt. Ekkor a hajókba vetett bizalmunk kissé megrendült. Így fenntartásokkal ültünk fel erre a ladikra. Szerencsénkre szélcsendes idő járt, gyönyörű napsütéssel és kellemes meleggel. Mondjuk hely már csak állni volt. Sebaj, megoldjuk!

Egy óra alatt Gozo szigetére értünk, közben láttunk csodákat, míg Cominot kerülgettük. A sziget mészkő és folyamatosan erodálódik. Ez pedig sok szép és látványos alakzatot hoz létre. Barlangok, omlások, öblök. A víz színe is millió kékben játszik: a türkiztől a mélytengerkékig minden előfordul. Igazából ezt látni kell a saját szemünkkel, hogy el is higgyük. A tenger meleg, a kedvem remek! Nem csípem a hideg vizeket, de ennek kifejezett barátságos hőmérséklete van.

A kis pár perces sziget-kőzet bámulások után Gozon kötöttünk ki és kaptunk kimenőt a hánykolódások alól 3 órára. A kikötőből látszik egy csodás épületegyüttes.

Miaz? Nemtudom! Nézzükmeg! Jó! Menjünk! Demivel? Taxival? Nemakaroktaxizni! Akkorbusszal! Aznemviszel! Akkortaxival!

Így be mertünk szállni két taxiba. A sofőrbácsi jófej volt: velem jön 4 nagyobb, a másikkal 5 kisebb. Te, meg te és ti ketten gyertek velem. Mi meg öten kisebbek beültünk az ötszemélyes autóba. Meg a sofőr is. Tehát a rendőr itt nem vág meg emiatt, a biztonsági öv nem lényeg, hiszen ki vagy ékelve, és a KRESZ tényleg csak útmutató. Hoppá! Ez fehér taxi. Nem ebbe nem kéne beülni? Már mindegy! De eddig jó! Tök jól vezet! Aztán rákanyarodtunk egy kis mellékútra a város körül és jött egy pár perces pánik. Az eddig jól vezető sofőr rákapcsolt. Bár ennyi volt a bűne, de mégsem ez volt a fő pánik ok. Habár ha így halunk meg is szerető közegben halunk. De felmerült a gondolat: Szeretnék a vesémmel hazatérni, ti nem? Nincs olyan érzésetek, hogy… Szerintem azért válogattak minket két kupacra, mert a nagyokat a kőbányába, minket meg a kaktusz ültetvényekre visznek rabszolgamunkára.

Jelentem: A kért helyre megérkeztünk mind. És mindenkinek megvoltak a szervei. Megkönnyebbültünk! Ti is?

Szóval Victoria Gozo nem hivatalos fővárosa. De csodaszép. Kicsit tágasabb, mint ahol lakunk. Minden fehér mészkő, gyönyörű templomok mindenfelé. Van két óránk körbenézni. Jobbra a citadella, balra a bazilika, előre a piac. Jó, akkor kezdjük a bazilikával. Egy hatalmas, gyönyörű épület. Fehér tábla az ajtón: rövid naci, mélykivágott, ujjatlan motyókban szigorúan tilos belépni. Hát… mi mind pont templomlátogatásra készültünk: bikini, strandruha, rövidnaci. Najó, akkor lapozzunk! De még egy észt csoporttal összefutottunk eltáv előtt. Akkor gyí a citadellába. Tisztára, mintha Budán sétálgatnánk.

A citadelláról gyönyörű kilátás nyílik mindenre. Egy szép templom van benne, be lehet menni körbenézni. Szerencsére nem túl szigorúak itt az öltözködést tekintve, mint a másik helyen! Egyházi zene szól végig. De valami meseszép! Nem túl magy, de szentek mindenhol! Ha leülsz egy kicsit és hallgatod a zenét, közben átszellemülsz. Nem kell gyakorolj semmiféle vallást, mégis van bent valami, amit érezni fogsz. Mi épp akkor jártunk benne, mikor x órakor harangoznak. Életemben nem hallottam még ilyen szépen zengő harangokat, mint amik itt vannak. A tornyokba dupla harang van. És csodálatos a zengésük. Mikor bent ülsz, hallgatod a zenét és percenként megkondul egy mélyzengő, egyszerűen gyönyörű!

Nem is esett jól kijönni az utcazajba. A kis múzeumban egyházi festmények voltak meg egy „trónus”, amiben benne ült a pápa. Ezért nylon zacsiba csomagolták, nehogy elszálljon őszentsége aromája.

A citadellában a kilátáson túl kilátástalan volt a helyzet, mivel sok helyütt építkeztek. És már ennyi az idő?! Akkor menjünk lessük meg a piacot. Deénéhesvagyok! Jóakkor nuku piac, irány valami evészde. Leültünk az éhesekkel a térre, ki kávét, ki kólát kért. Persze kaját senki. A kedves kis szervszállítóink már vártak a parkolóban. Leosztás az előző: négy nagy ide, öt apró oda. Egész csendesen kanyarogtunk a kikötőig, még lassított is, hogy tudjunk fotózni a nagy kanyarban. Végre, valahova idő előtt érkeztünk és nem ránk kellett várni. Mi vártunk a hajóra. Aztán gyorsan beszállás, indulás!

Mentünk is. Komoly 10 percet, majd kikötöttünk egy sziklás parton – hát milyen máson erre?!- Comino szigetén, ahol sok hajó állt, olyanok, mint a miénk, csak menőbbek, nagyobbak és jobban felszereltek. Egy órát töltünk itt. Itt türkiz volt a víz, leláttál az aljára. Mehettünk halakat bámulni a vízbe. A lábunk nem ér le. Láttunk nem túlságosan sok, de csodát: halat, tengeri sünt. Lehet jobban élveztem volna a dolgot, ha tudnék úszni. De nem tudok. És hiába a sós víz, simán elsüllyedtem benne. Ennél fogva, időutazást tettem az oviba, kértem valami felfújható akármit amivel kukkolhatok a vízbe és fenn is maradok rajta. Ettől eltekintve nagy élmény volt és gyönyörű is. Az egy órás lubickolás elteltével búcsút intettünk ennek a partnak is és tovasiklottunk. Kicsi part volt, rengeteg emberrel, ami messziről azt a benyomást keltette, mint egy fókákkal és pingvinekkel lakott partszakasz.

Tovább, tovább, Comino mentén. Egy gyönyörű öbölke. Minden megállónak volt neve… de lövésem sem sincs egyikről se sajnos. Node, itt mély-tengerkék volt a víz, és amit út közben teknősöknek hittünk, itt tucatjával portyáztak álca nélkül medúzaként. Csodás fejre fordított karfiolok lebegtek a vízben. Volt kicsi, nagy, élő, halott. De pont elég volt ahhoz, hogy ne akarjak a vízbe menni. Persze vannak szerencsés alkatok, akiket ez nem riaszt vissza. Ők további egy órát lubickoltak.

Én a nap végére nem hogy kétszer-, de már a rostonsült címet is elvihettem. Remélem hamar bebarnul.

A nagy látniakarásunk végül egy egész napos hajóútra korlátozódott. Bármilyen rövid is lett volna, megérte volna, de ez hosszú volt. És szuper! Aki erre jár, a hajós körutakat vegye fel az élménylistájára, mert nem kár, hanem bűn kihagyni. Mondja ezt az, aki nem tud úszni, fél a mély és nyílt víztől és irtózik a hajóktól.

Ez is érdekelhet

Majd, ha újra lesz nyár

Mi az a helyváltoztatással járó kulturális tevékenység, amitől megvonták a golyóbisunk lakosságának nagy részét? Hát az UTAZÁS!   Nem is olyan régen volt szerencsém a smaragdszigetre eljutni egy szervezett túra keretében. Sokféle emberrel megismerkedtem, ezáltal...

Van képünk hozzá

Tudom, elég képtelenség, hogy egyik napról sem tettem fel képeket. Hát ezt most pótolom. Vagyis részben. Hamarosan még frissül a galéria. Addig itt nézelődjetek!

A víz az úr

A víz az úr

Elérkezett számomra az utolsó nap. Azt mondhatnám, hogy ennyi elég is volt Máltából, most már uzsgyi haza. Úgyis csomagolni kell, meg készülődni, jobb azt nyugiban. Hát, a nyugi közel sem az, ami történt. Menyasszonyunk szülei velünk vannak, nézzünk meg velük is...

Hozzászólások

2 Beszélgetés

2 hozzászólás

  1. Nikimaci

    Az írásodból kiderül,hogy nagyon csodálatos és élménydús lehetett. Felírom a bakancslistámra.

Egy hozzászólás elküldése

Share This