Erre a napra, bármily meglepő, nem volt különösebb célunk. Reggeli után, amit most hal mentesen költöttünk el, felkerekedtünk majd lesz valami alapon és elindultunk a kikötőbe, hátha lesz hajó út…
Hát épp leértünk, vacilláltunk melyik út is lenne számunkra a legalkalmasabb. Mert, hogy több is volt. Aztán ráböktünk egyre… Szuper! Akkor sprint a hajóra, mert épp indulni fog. Van még… 1 perc! Futás!
Szerencsére felkerültünk rá. El is indultunk a hosszú útra.
Málta 3 szigetből áll: Málta, a nagy tesó, Comino a picike középen és Gozo nyugat felől. A hajóval mind a hármat meglestük. Az igazat megvallva, két évvel ezelőtt Horvátországban egy elég szeles napon elindultunk hajóútra, hogy delfineket lessünk, de az út csupán 20 perc volt. Ekkor a hajókba vetett bizalmunk kissé megrendült. Így fenntartásokkal ültünk fel erre a ladikra. Szerencsénkre szélcsendes idő járt, gyönyörű napsütéssel és kellemes meleggel. Mondjuk hely már csak állni volt. Sebaj, megoldjuk!
Egy óra alatt Gozo szigetére értünk, közben láttunk csodákat, míg Cominot kerülgettük. A sziget mészkő és folyamatosan erodálódik. Ez pedig sok szép és látványos alakzatot hoz létre. Barlangok, omlások, öblök. A víz színe is millió kékben játszik: a türkiztől a mélytengerkékig minden előfordul. Igazából ezt látni kell a saját szemünkkel, hogy el is higgyük. A tenger meleg, a kedvem remek! Nem csípem a hideg vizeket, de ennek kifejezett barátságos hőmérséklete van.
A kis pár perces sziget-kőzet bámulások után Gozon kötöttünk ki és kaptunk kimenőt a hánykolódások alól 3 órára. A kikötőből látszik egy csodás épületegyüttes.
Miaz? Nemtudom! Nézzükmeg! Jó! Menjünk! Demivel? Taxival? Nemakaroktaxizni! Akkorbusszal! Aznemviszel! Akkortaxival!
Így be mertünk szállni két taxiba. A sofőrbácsi jófej volt: velem jön 4 nagyobb, a másikkal 5 kisebb. Te, meg te és ti ketten gyertek velem. Mi meg öten kisebbek beültünk az ötszemélyes autóba. Meg a sofőr is. Tehát a rendőr itt nem vág meg emiatt, a biztonsági öv nem lényeg, hiszen ki vagy ékelve, és a KRESZ tényleg csak útmutató. Hoppá! Ez fehér taxi. Nem ebbe nem kéne beülni? Már mindegy! De eddig jó! Tök jól vezet! Aztán rákanyarodtunk egy kis mellékútra a város körül és jött egy pár perces pánik. Az eddig jól vezető sofőr rákapcsolt. Bár ennyi volt a bűne, de mégsem ez volt a fő pánik ok. Habár ha így halunk meg is szerető közegben halunk. De felmerült a gondolat: Szeretnék a vesémmel hazatérni, ti nem? Nincs olyan érzésetek, hogy… Szerintem azért válogattak minket két kupacra, mert a nagyokat a kőbányába, minket meg a kaktusz ültetvényekre visznek rabszolgamunkára.
Jelentem: A kért helyre megérkeztünk mind. És mindenkinek megvoltak a szervei. Megkönnyebbültünk! Ti is?
Szóval Victoria Gozo nem hivatalos fővárosa. De csodaszép. Kicsit tágasabb, mint ahol lakunk. Minden fehér mészkő, gyönyörű templomok mindenfelé. Van két óránk körbenézni. Jobbra a citadella, balra a bazilika, előre a piac. Jó, akkor kezdjük a bazilikával. Egy hatalmas, gyönyörű épület. Fehér tábla az ajtón: rövid naci, mélykivágott, ujjatlan motyókban szigorúan tilos belépni. Hát… mi mind pont templomlátogatásra készültünk: bikini, strandruha, rövidnaci. Najó, akkor lapozzunk! De még egy észt csoporttal összefutottunk eltáv előtt. Akkor gyí a citadellába. Tisztára, mintha Budán sétálgatnánk.
A citadelláról gyönyörű kilátás nyílik mindenre. Egy szép templom van benne, be lehet menni körbenézni. Szerencsére nem túl szigorúak itt az öltözködést tekintve, mint a másik helyen! Egyházi zene szól végig. De valami meseszép! Nem túl magy, de szentek mindenhol! Ha leülsz egy kicsit és hallgatod a zenét, közben átszellemülsz. Nem kell gyakorolj semmiféle vallást, mégis van bent valami, amit érezni fogsz. Mi épp akkor jártunk benne, mikor x órakor harangoznak. Életemben nem hallottam még ilyen szépen zengő harangokat, mint amik itt vannak. A tornyokba dupla harang van. És csodálatos a zengésük. Mikor bent ülsz, hallgatod a zenét és percenként megkondul egy mélyzengő, egyszerűen gyönyörű!
Nem is esett jól kijönni az utcazajba. A kis múzeumban egyházi festmények voltak meg egy „trónus”, amiben benne ült a pápa. Ezért nylon zacsiba csomagolták, nehogy elszálljon őszentsége aromája.
A citadellában a kilátáson túl kilátástalan volt a helyzet, mivel sok helyütt építkeztek. És már ennyi az idő?! Akkor menjünk lessük meg a piacot. Deénéhesvagyok! Jóakkor nuku piac, irány valami evészde. Leültünk az éhesekkel a térre, ki kávét, ki kólát kért. Persze kaját senki. A kedves kis szervszállítóink már vártak a parkolóban. Leosztás az előző: négy nagy ide, öt apró oda. Egész csendesen kanyarogtunk a kikötőig, még lassított is, hogy tudjunk fotózni a nagy kanyarban. Végre, valahova idő előtt érkeztünk és nem ránk kellett várni. Mi vártunk a hajóra. Aztán gyorsan beszállás, indulás!
Mentünk is. Komoly 10 percet, majd kikötöttünk egy sziklás parton – hát milyen máson erre?!- Comino szigetén, ahol sok hajó állt, olyanok, mint a miénk, csak menőbbek, nagyobbak és jobban felszereltek. Egy órát töltünk itt. Itt türkiz volt a víz, leláttál az aljára. Mehettünk halakat bámulni a vízbe. A lábunk nem ér le. Láttunk nem túlságosan sok, de csodát: halat, tengeri sünt. Lehet jobban élveztem volna a dolgot, ha tudnék úszni. De nem tudok. És hiába a sós víz, simán elsüllyedtem benne. Ennél fogva, időutazást tettem az oviba, kértem valami felfújható akármit amivel kukkolhatok a vízbe és fenn is maradok rajta. Ettől eltekintve nagy élmény volt és gyönyörű is. Az egy órás lubickolás elteltével búcsút intettünk ennek a partnak is és tovasiklottunk. Kicsi part volt, rengeteg emberrel, ami messziről azt a benyomást keltette, mint egy fókákkal és pingvinekkel lakott partszakasz.
Tovább, tovább, Comino mentén. Egy gyönyörű öbölke. Minden megállónak volt neve… de lövésem sem sincs egyikről se sajnos. Node, itt mély-tengerkék volt a víz, és amit út közben teknősöknek hittünk, itt tucatjával portyáztak álca nélkül medúzaként. Csodás fejre fordított karfiolok lebegtek a vízben. Volt kicsi, nagy, élő, halott. De pont elég volt ahhoz, hogy ne akarjak a vízbe menni. Persze vannak szerencsés alkatok, akiket ez nem riaszt vissza. Ők további egy órát lubickoltak.
Én a nap végére nem hogy kétszer-, de már a rostonsült címet is elvihettem. Remélem hamar bebarnul.
A nagy látniakarásunk végül egy egész napos hajóútra korlátozódott. Bármilyen rövid is lett volna, megérte volna, de ez hosszú volt. És szuper! Aki erre jár, a hajós körutakat vegye fel az élménylistájára, mert nem kár, hanem bűn kihagyni. Mondja ezt az, aki nem tud úszni, fél a mély és nyílt víztől és irtózik a hajóktól.
Az írásodból kiderül,hogy nagyon csodálatos és élménydús lehetett. Felírom a bakancslistámra.
Élménydús. Listára vele! Bár, szerintem nem szabad nagy elvárásokkal meglátogatni.