Új fejezet kezdődik.  

Legyen a címe az ÉLET. 

Ha szeptember 1, akkor általában az iskola kezdés jut az eszünkbe. Hát valami ilyesmi történik velem is. Azzal az apró külöbséggel, hogy nem iskolába megyek és a suliba legalább tudom, hogyan zajlik az első tanítási nap. Jön a sok kérdés: Hol voltatok nyaralni? Mit csináltatok? Tanultatok valamit? Hány könyvet olvastatok el? Mi volt a legjobb a nyáron? És még lehetne sorolni, de nem fogom. Imádtam ezeket az órákat, mert csak hangolódtunk, gyorsan telt az idő és semmi „muszáj-dolgot” nem csináltunk. Ennek sajnos vége.

Egy munkahelyen nem fogják megkérdezni, hogy: Na, milyen volt a nyarad? És a helyzet az, hogy nem elég, hogy tudom, hogy ilyen nem lesz, de az ijesztő benne, hogy fogalmam sincs mi lesz. Jó, nyilván nem esznek embert. De azért mégis ijesztő az ismeretlen. Tudom, izgatottan kéne várnom és kíváncsinak lennem rá, ehelyett inkább szinte pánikolok. 

Igyekszem magamban pozitívan felfogni és nem a rémísztő részét megfogni. Törekszem rá, hogy ez egy kihívásként nézzem és a legjobb tudásom szerint helyt álljak.

Egy szó, mint száz: Munkába állok! Szurkoljatok!