Oldal kiválasztása
Elköltözöl?

Elköltözöl?

A 2023-as évet úgy kezdtem, mint még eddig egyik évemet sem. Az önismeret mély bugyraiba vetettem magam. Lehet, valaki cikinek találja, vagy titkos, magánéleti dolog, de szerintem semmi ilyesmi nincs benne.

Szóval, januárban felkerestem két segítő szakembert: egy pszichológust és egy coachot, hogy segítsenek a ÖN-útvesztőiben utat találni. Hát, az út és a labirintus elég kacifántos, vannak egészen pihentető szakaszai, de többnyire nem kellemes. Igazából nem is erről szeretnék most mesélni. Sokkal inkább megosztanék egy olyan élményt, amire még sokáig nem került volna sor, ha nem vágok bele az év elején.

2022-ben a testvérem és családja hazaköltöztek. Ez annyit tesz, hogy Apa, Anya és én mellém még a házba került két felnőtt és két gyerek. Ezzel semmi gond nincsen. Nagy a ház, nagy a kert, elférünk, ők pedig spórolhatnak az építkezésre. A két gyerek közül az egyik, egy szuperjófej kiscsaj. Igazán vagány csaj, amolyan ízig-vérig, de nem egy cukormázas baba. Azt kell mondja, hogy imádom.

Szerintem, legalábbis az én megélésem szerint nem egy szokványos nagynéni-unokahúg kapcsolatunk van, de azt sem mondhatom, hogy egy különleges 1000 évente egyszer előforduló kapcsolat. Egyszerűen csak nem szokványos. Elég nagy az akaratja, de a konfliktusainkat mindig sikerült gyerekbarát módon megoldanunk, Ha szobám egy mentsvár mindkét gyerkőcnek: minden este benéznek, kinyitnak mindent, megnézik, megtapizzák. Szeretnek ide járni.

Az év eleji fejesemnek hála, vagy nem hála, még nem tudom, de elérkeztem egy olyan ponthoz, ahol választhattam. És jött egy lehetőség és én választottam. Még pedig azt, hogy egy ismerős házába állagmegóvás jelleggel, egy jelképes összegért beköltözhetek. szóval, új fejezet kezdődik az én kis belső személyes utazásomon. (Biztosan élménybeszámolok majd róla.)

A környezetemben élők egyelőre helyettem is örvendenek, én majd fogok, mikor odaérkezek. Addig még sok a teendő. És egy konfliktuson kell még dolgoznom.

Van ez a drága unokahugi, aki ma reggel a dédimamájától meghallotta, hogy elköltözöm. Most hallotta először, a reggeliző asztalnál, mielőtt oviba indult volna. Azzal is vannak gondjai, hát még mikor meghallotta a hírt. Életemben nem láttam még ilyen elkenődött arcot vágni. És megkérdezte ez a kicsi, hogy „Elköltözöl? Nem fogsz itt lakni?”.

Délután, miután megérkezett az oviból megkért, hogy menjek oda hozzá. Odamentem, de nem beszélgetett velem, csak örült, hogy odamentem mellé. Aztán pár perc után továbbmentem a dolgomra. Majd megint jártomba-keltembe odahuppantam mellé, de az már nem volt olyan vidám. Nem szólt hozzám. Sejtettem, hogy eszébe jutott a reggeli beszélgetés. Aztán kiabált velem, haragudott rám. Azt mondta „Nem költözhetsz el! Nem engedem!”. Én pedig elgondolkodtam, hogy vajon most tényleg a szakemberek és a köröttem élők, akik mind jót akarnak nekem, vajon tudják-e ez milyen? Nem a szüleimtől nehéz eltávolodnom, hanem egy ilyen kicsitől, aki kikelve magából ezt kiabálja nekem…

Eddig sem a szüleimhez való ragaszkodásom tartott vissza. Volt sokkal inkább kényelem, önbizalomhiány, félsz, és ezekkel az apróságokkal való kapcsolat, hogy minden nap látom őket és ha kedvük szottyan becsörtetnek a szobámba, de tudom, hogy szeretnek ott lenni és ha baj van, tudják, hogy hozzám is fordulhatnak.

Próbáld meg elképzelni. Próbáld magad a helyembe. Te mit tennél? Hogy tennél? Eltennéd az érzést valahova mélyre? Mit kezdenél vele?

Mi folyik a házunk táján? – Évközi számadás

Mi folyik a házunk táján? – Évközi számadás

Még Januárban meséltem egy leltárról. Ez a számadás szépen lassan kezd megvalósulni és bővülni is. Ugyan szeptember van és a tervezett határidőimhez képest elég nagy csúszásban vagyok, de a mondás szerint jobb később, mint soha.

Azt hiszem, a kis új évhez érve érdemes megnéznem hogyan állok a dolgaimmal. És mivel vannak olyan történések, amikre büszke vagyok, ezért ezeket most meglepő módon büszkén osztom meg. 🙂

Két éve álom

A gondolat már évek óta megfogalmazódott, de két évvel ezelőtt állt össze a fejemben a Globáltudás témája. Ez egy tanulást segítő, támogató oldal és szolgáltatás mindenkinek, akinek a tanulással akadt össze a bajusza.

Igazából ez egy tétel olyan az egész listámról, ami említésre méltó. Sőt! Kiemelten fontos szerepet kapott az elmúlt időszakban és azt hiszem ez nem csak nekem lesz fontos. Ezért fontosnak tartom itt is megemlíteni.

Tehát, két éve dédelgettem ezt a projektet, mikor 2021 nyárán a megvalósítás útjára léptem. Ugyan januárban úgy terveztem, hogy márciusra lesz belőle bármi is, ez sajnos megcsúszott. DE! De, júniusra már egy félig összeállt valami lett belőle és végül szeptember elsején, ahogy terveztem, kisebb technikai malőrrel, de sikerült élesítenem az oldalt.

Ezt rengeteg kényelmetlenség előzte meg: fotózás, technikai beállítások, szövegezés… stb. Ezek főként azért okoztak kényelmetlenséget, mert a komfortzónán bőven túl helyezkedtek el, de megléptem őket és vállon is veregettem érte magam. Nem az ego miatt, hanem, mert minden nap rájövök, hogy egy nem egy emberes feladat.

Ennek köszönhető a sokszori eltántorodásom is, elkedvtelenedésem és egyéb nem a célok felé segítő érzés és érzet. Ha lassan haladok, az azt jelenti, hogy apró lépésekben teszem ezt, csigatempóban, de legalább haladok.

Ennek a programnak kapcsán először élményem még egy nyomdalátogatás volt. Saját munka saját magam számára, amit nyomdába vittem, hogy legyen mit adni az emberek kezébe, ha érdeklődnének. Ami azt illeti, már volt is néhány.

De technikailag az oldal kész is már a szolgálatra, még néhány feladat vár rám, hogy teljes mértékben a rendelkezésetekre álljon. Ehhez megint egy gigantikus komfortzóna elhagyás vár rám, de ezt októberben abszolválom. Így nem marad más hátra, mint a reklám. 😀

Ilyen hanyatló tanulási-oktatási körülmények között, úgy gondolom, hogy van létjogosultsága az egész projektemnek és eltökélt szándékom, hogy segíteni fogok. Méghozzá tanulni. Ráadásul úgy, hogy nem is vagyok pedagógus. Csak a vérem hasonló a pedagógusokéhoz. Szóval én így fektetek a jövőbe.

A blog sajnos emiatt kissé háttérbe is szorult, de amint kiegyensúlyozódik a figyelmem, máris minden visszakerül a régi kerékvágásba. Közben új dolgokat is találgatok ki Nektek.

Beszélgessünk!

Nektek hogy telt eddig az év? Miket húzhattatok ki a listátokról? Gyűlik már az új listára való is? Meséljetek, kíváncsi vagyok Rátok! 🙂

Herba lista – avagy tanuljunk a gyógynövényekről

Herba lista – avagy tanuljunk a gyógynövényekről

Még tavaly nyár végén jelentkeztem egy herbalista, gyógynövény-gyűjtő képzésre. Persze, nem a papír miatt – mert az ugyebár nem ad-, hanem sokkal inkább a tudás miatt. Ugyanis elég alapos, szinte egyetemi képzésnek megfelelő tudásanyagot kapunk általa.

Mikor jelentkeztem, még nem tudtam, hogy ez ilyen intenzív dolog lesz, főleg a még folyamatban lévő néptáncos csoportvezető tanfolyam mellett. Az elméleti anyagokon túl, lehetőségünk adódott konzultációs hétvégéken is részt venni, ami azt jelenti, hogy szombat délelőttől, vasárnap délutánig gyakorlati okosságokat tanulhatunk meg egyes növényekről, és azok felhasználásáról. Sajnos ezt akkor ki kellett hagyjam. DE, mázlim volt! Ezeket a hétvégi alkalmakat volt alkalmam idén pótolni. És, miután részt vettem rajtuk, nagyon sajnálom, hogy a korábbiakon nem tudtam ott lenni.

Hogy miért? Mert ugyan az irdatlan mennyiségű és hosszúságú elméleti anyagoknak még mindig nem értem a végére, ám a gyakorlati alkalmakkor olyan szuper dolgokat tudhattunk meg, hogy melyik gyógynövény hogyan gyűjthető, melyik része fogyasztható és a teljesség igénye nélkül szó esett arról is, hogy mire használható, milyen hatóanyagokat tartalmaznak. Kipróbáltunk, megkóstoltunk néhány teát, és megrágcsáltuk azokat a növényeket, amik elkészítés nélkül, tehát nyersen is fogyaszthatók. Nekem nem mind finom. Sőt! De magamtól sosem vetemedtem volna szerintem rá, hogy a kövérkét, amit a kertben gazként szedek a csirkéknek, saláta alapanyagként fogok eztán ismerni.

Esett szó játékos betegség kezelésekről, vagyis mondj egy bajt, és beszéljük meg, milyen növénnyel lehetne segíteni rajta. Elég izgi volt!

Készülök az időskorra – Gyógynövény -néni, vagy javasasszony leszek

Szóval izgalmas tudásanyaggal foglalatoskodtam a nyáron, amit ezután is boldogan fogok gyarapítani és gyakorolni. A szerencsés konzultációkon résztvevők pedig ajándékba hazavihettek néhány élő növényt a saját kis kertjükbe. Sajnos nem mind szeretett itt lenni, és néhány elhalálozott, de a java még megvan. Nagyon várom, hogy jövőre kisebb bozótokba nőjenek és szüretelhessem őket! Addig is gyűjtöm a tudást, hogy bölcs idős nénivé válhassak.

Mióta megismertem az amerikai hegyi mentát, azóta nagy kedvencem lett és minden teámba teszek egy leheletet, mert annyira édesen frissé teszi.

Te használsz gyógynövényeket? Akár csak élvezeti teának, vagy gyógyítani is? Van kedvenced?

A legjobb szomszéd

A legjobb szomszéd

A minap elég rejtélyes reggelre ébredtünk. Érdekesen hangzik mi?

Vidéken élünk, a falu szélén. Közvetlen szomszédunk nincsen. Csak olyan, aki 5 perc sétára lakik tőlünk. Egy nagy kanyar és egy bozót választ el minket egymástól. Nem vagyunk túl szoros kapcsolatban, de elmondható, hogy jó szomszédok vagyunk. Segítünk egymásnak. Mi többször bíztuk már rá magunkat.

Ám ez a reggelen mit sem változtat, hogy rejtélyes volt. Mi volt benne mégis olyan rejtélyes? Vannak ismerősök, akik simán jönnek-mennek a kertünkben. Mikor kimentünk a reggelit elfogyasztani a teraszra, meglepi csomag várt minket. Egy magasan kilógó csavarra fellógatott valaki egy zacsit. Nem igazán nyitottuk ki, azt hittük, valaki hozta a csirkéknek a konyhai maradékokat.

Később, korábban említett szomszédunk betoppant a konyhába. Majd fényderült a rejtélyre: Ő hozta a csomagot. A tartalma pedig nem más volt, mint péksüti reggelire. Persze abból csak tízórai lett, de így még jobban esett.

Engem teljesen meghatott ez a kis gesztus: maguknak vásárolt, de ránk is gondolt.

Kívánok mindenkinek ilyen jó szomszédot, mint a miénk! 🙂

Neked milyen a szomszédod?

Szemlélet – váltás — avagy a siker új pszichológiája

Szemlélet – váltás — avagy a siker új pszichológiája

Ez nem lesz elemzés, sem kritika. Ám saját szemlélet, benyomásaim és érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban sokkal inkább. Nézzük is, hogy mi történt.

Kis csúszásban vagyok a 12 hónap 12 könyvet illető tervemet illetően, de csigalom nyugavér!

Első nekifutás

Idei első könyvem Carol S. Dweck: Szemléletváltás – A siker új pszichológiája című könyve volt. Még 2020-ban rendeltem meg egy kedvezmény keretén belül a HVG Kiadótól. Akkor már bele-bele lapozgattam, de ez csak barátkozás volt, olvasásnak még csak a közelében sem jártam. Ám már a címe felkeltette az érdeklődésem és a házi kötelező olvasmány listámon szerepelt: mégis mi lehet, ami meg tud változtatni egy szemléletmódot.

De, hogy őszinte legyek, ezt a könyvet nem ebben az évben kezdtem el olvasni, de olyan elenyésző részt olvastam el belőle 2022 elejére, hogy olyan, mintha idén kezdtem volna. Nagy elánnal csaptam a sorok közé, de hamar lankadni kezdett ez a lendület. Nem azért, mert ne lett volna érdekes. Egyszerűen csak meg kellett emészteni az olvasottakat.

Közben valami történt

Naivan nekiültem olvasni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ezt este elalvás előtt csak úgy tudom olvasni, ha még működik az agyam. Ez sajnos ritkán jött össze, ezért nagyon lassan haladtam vele. Ám tele volt hasznosságokkal.

Ennek ellenére az eleje annyira még nem fogott meg. Ám a vége! Na, nem azért, mert vártam, hogy véget érjen a könyv. Szó sincs ilyesmiről. Az utóbbi időben sokat forgok gyerekek körében: önkéntesként segíteni egy tanodában, illetve van egy „saját” tanítványom is. Ez azért fontos, mert a könyv végére kerültek azok a fejezetek, amik kifejezetten aktuálisak a számomra e tekintetben. Ennél fogva még tompa aggyal is úgy faltam a sorokat, hogy csak na!

Rengeteg ötletet, tanácsot ad, hogyan lehet más szemlélet tanítása, rávezetése gyerekek esetében. Persze felnőttekében is, de az most kevésbé volt érdekes nekem. A lényeg tulajdonképpen nem is az, hogy kinek, hanem, hogy mennyi ötletet ad.

Amikor változik a szemlélet

Voltak elképzeléseim, hogyan tekintek a világra, illetve bizonyos helyzetekben. Sokszor próbáltam megfejteni magam, hogy mist mi is vagyok valójában. Aztán jött ez a csodás könyv és megoldást adott a kezembe. Persze dolog van még bőven és csak a felszínt kapargatom még mindig, de úgy hiszem, hogy erős batyut kaptam az induláshoz, mélyre ásáshoz.

Ezen kívül nem csak olvastam és tanultam, hanem a könyv maga is formált. A lassú haladásnak megvolt az a remek haszna, hogy volt időm két fejezet között gyakorolni, kísérletezgetni. A lényeg, engem megvett.

Jó szívvel ajánlom Mindenki számára ezt a könyvet, de leginkább azoknak, akik nyitottak és nem riadnak vissza a változásoktól, kényelmetlenségektől.

Te olvastad már? Hogy tetszett? Vagy még rajta van a listádon?