Elköltözöl?

Szerző: Tokai Réka | nov 21, 2023 | Napló

A 2023-as évet úgy kezdtem, mint még eddig egyik évemet sem. Az önismeret mély bugyraiba vetettem magam. Lehet, valaki cikinek találja, vagy titkos, magánéleti dolog, de szerintem semmi ilyesmi nincs benne.

Szóval, januárban felkerestem két segítő szakembert: egy pszichológust és egy coachot, hogy segítsenek a ÖN-útvesztőiben utat találni. Hát, az út és a labirintus elég kacifántos, vannak egészen pihentető szakaszai, de többnyire nem kellemes. Igazából nem is erről szeretnék most mesélni. Sokkal inkább megosztanék egy olyan élményt, amire még sokáig nem került volna sor, ha nem vágok bele az év elején.

2022-ben a testvérem és családja hazaköltöztek. Ez annyit tesz, hogy Apa, Anya és én mellém még a házba került két felnőtt és két gyerek. Ezzel semmi gond nincsen. Nagy a ház, nagy a kert, elférünk, ők pedig spórolhatnak az építkezésre. A két gyerek közül az egyik, egy szuperjófej kiscsaj. Igazán vagány csaj, amolyan ízig-vérig, de nem egy cukormázas baba. Azt kell mondja, hogy imádom.

Szerintem, legalábbis az én megélésem szerint nem egy szokványos nagynéni-unokahúg kapcsolatunk van, de azt sem mondhatom, hogy egy különleges 1000 évente egyszer előforduló kapcsolat. Egyszerűen csak nem szokványos. Elég nagy az akaratja, de a konfliktusainkat mindig sikerült gyerekbarát módon megoldanunk, Ha szobám egy mentsvár mindkét gyerkőcnek: minden este benéznek, kinyitnak mindent, megnézik, megtapizzák. Szeretnek ide járni.

Az év eleji fejesemnek hála, vagy nem hála, még nem tudom, de elérkeztem egy olyan ponthoz, ahol választhattam. És jött egy lehetőség és én választottam. Még pedig azt, hogy egy ismerős házába állagmegóvás jelleggel, egy jelképes összegért beköltözhetek. szóval, új fejezet kezdődik az én kis belső személyes utazásomon. (Biztosan élménybeszámolok majd róla.)

A környezetemben élők egyelőre helyettem is örvendenek, én majd fogok, mikor odaérkezek. Addig még sok a teendő. És egy konfliktuson kell még dolgoznom.

Van ez a drága unokahugi, aki ma reggel a dédimamájától meghallotta, hogy elköltözöm. Most hallotta először, a reggeliző asztalnál, mielőtt oviba indult volna. Azzal is vannak gondjai, hát még mikor meghallotta a hírt. Életemben nem láttam még ilyen elkenődött arcot vágni. És megkérdezte ez a kicsi, hogy „Elköltözöl? Nem fogsz itt lakni?”.

Délután, miután megérkezett az oviból megkért, hogy menjek oda hozzá. Odamentem, de nem beszélgetett velem, csak örült, hogy odamentem mellé. Aztán pár perc után továbbmentem a dolgomra. Majd megint jártomba-keltembe odahuppantam mellé, de az már nem volt olyan vidám. Nem szólt hozzám. Sejtettem, hogy eszébe jutott a reggeli beszélgetés. Aztán kiabált velem, haragudott rám. Azt mondta „Nem költözhetsz el! Nem engedem!”. Én pedig elgondolkodtam, hogy vajon most tényleg a szakemberek és a köröttem élők, akik mind jót akarnak nekem, vajon tudják-e ez milyen? Nem a szüleimtől nehéz eltávolodnom, hanem egy ilyen kicsitől, aki kikelve magából ezt kiabálja nekem…

Eddig sem a szüleimhez való ragaszkodásom tartott vissza. Volt sokkal inkább kényelem, önbizalomhiány, félsz, és ezekkel az apróságokkal való kapcsolat, hogy minden nap látom őket és ha kedvük szottyan becsörtetnek a szobámba, de tudom, hogy szeretnek ott lenni és ha baj van, tudják, hogy hozzám is fordulhatnak.

Próbáld meg elképzelni. Próbáld magad a helyembe. Te mit tennél? Hogy tennél? Eltennéd az érzést valahova mélyre? Mit kezdenél vele?

Mi folyik a házunk táján? – Évközi számadás

Szerző: Tokai Réka | okt 2, 2022 | Napló

Még Januárban meséltem egy leltárról. Ez a számadás szépen lassan kezd megvalósulni és bővülni is. Ugyan szeptember van és a tervezett határidőimhez képest elég nagy csúszásban vagyok, de a mondás szerint jobb később, mint soha.

Azt hiszem, a kis új évhez érve érdemes megnéznem hogyan állok a dolgaimmal. És mivel vannak olyan történések, amikre büszke vagyok, ezért ezeket most meglepő módon büszkén osztom meg. 🙂

Két éve álom

A gondolat már évek óta megfogalmazódott, de két évvel ezelőtt állt össze a fejemben a Globáltudás témája. Ez egy tanulást segítő, támogató oldal és szolgáltatás mindenkinek, akinek a tanulással akadt össze a bajusza.

Igazából ez egy tétel olyan az egész listámról, ami említésre méltó. Sőt! Kiemelten fontos szerepet kapott az elmúlt időszakban és azt hiszem ez nem csak nekem lesz fontos. Ezért fontosnak tartom itt is megemlíteni.

Tehát, két éve dédelgettem ezt a projektet, mikor 2021 nyárán a megvalósítás útjára léptem. Ugyan januárban úgy terveztem, hogy márciusra lesz belőle bármi is, ez sajnos megcsúszott. DE! De, júniusra már egy félig összeállt valami lett belőle és végül szeptember elsején, ahogy terveztem, kisebb technikai malőrrel, de sikerült élesítenem az oldalt.

Ezt rengeteg kényelmetlenség előzte meg: fotózás, technikai beállítások, szövegezés… stb. Ezek főként azért okoztak kényelmetlenséget, mert a komfortzónán bőven túl helyezkedtek el, de megléptem őket és vállon is veregettem érte magam. Nem az ego miatt, hanem, mert minden nap rájövök, hogy egy nem egy emberes feladat.

Ennek köszönhető a sokszori eltántorodásom is, elkedvtelenedésem és egyéb nem a célok felé segítő érzés és érzet. Ha lassan haladok, az azt jelenti, hogy apró lépésekben teszem ezt, csigatempóban, de legalább haladok.

Ennek a programnak kapcsán először élményem még egy nyomdalátogatás volt. Saját munka saját magam számára, amit nyomdába vittem, hogy legyen mit adni az emberek kezébe, ha érdeklődnének. Ami azt illeti, már volt is néhány.

De technikailag az oldal kész is már a szolgálatra, még néhány feladat vár rám, hogy teljes mértékben a rendelkezésetekre álljon. Ehhez megint egy gigantikus komfortzóna elhagyás vár rám, de ezt októberben abszolválom. Így nem marad más hátra, mint a reklám. 😀

Ilyen hanyatló tanulási-oktatási körülmények között, úgy gondolom, hogy van létjogosultsága az egész projektemnek és eltökélt szándékom, hogy segíteni fogok. Méghozzá tanulni. Ráadásul úgy, hogy nem is vagyok pedagógus. Csak a vérem hasonló a pedagógusokéhoz. Szóval én így fektetek a jövőbe.

A blog sajnos emiatt kissé háttérbe is szorult, de amint kiegyensúlyozódik a figyelmem, máris minden visszakerül a régi kerékvágásba. Közben új dolgokat is találgatok ki Nektek.

Beszélgessünk!

Nektek hogy telt eddig az év? Miket húzhattatok ki a listátokról? Gyűlik már az új listára való is? Meséljetek, kíváncsi vagyok Rátok! 🙂