Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Van egy A4-es alakú, négyzetrácsos vastag spirálfüzetem. Mindenre használom. De amire a legtöbbet- képzelhetitek, hogy akkor milyen gyakran használom- az az, hogy minden év elején a polcom olvasásra váró könyvek közül kiválasszam az az évi olvasni való szerencséseket. Persze nagyon ritkán sikerül tartanom magam a listához. Általában túl hosszút határozok meg.
Idén, arra gondoltam, hogy ha rövidebb is a listám, de ha írok róla, akkor jobban fogom tudni tartani magam hozzá. Így született meg a következő 12 tételből álló kupacom.
A kategória neve #52. Egy év 52 hétből áll, de ha nem csak a naptári évet nézzük, hanem bármilyen egy évet, az is 52. Ennél fogva, bármikor elkezdhető egy éves időtartam áll rendelkezésre. És nem kell minden héten héten történjen valami belőle. Elég zagyva? Tekints rá úgy, mint egy kihívásra egy éven keresztül.
Szóval 12, mert 12 hónap alatt, ezt a 12 könyvet tuti biztosra el fogom olvasni és aki velem tart, csacsoghatunk is róla.

Régóta rajta vannak már a listámon. Mindig a tökéletes pillanatot vártam, mikor előkaphatom őket, de sosem jött. Aztán mikor nem tudtam mihez nyúljak, akkor sem választottam őket. Egyszerűen túl nehéznek találtam őket. Hozzáteszem, egyik sem nehéz olvasmány, de amiről írnak meg kell emészteni, fel kell fogni, dolgozni. Mikor pedig tanácstalan vagyok az olvasni valót illetően, akkor általában valami limonádéra vágyik a lelkem.
Az idei év olvasni valóinak most ők kerültek ki győztesként. És melléjük belefér egy-egy limonádé is.
Első nyertesünk Carol S. Dweck – Szemléletváltás című könyve. A HVG könyvek oldaláról meg is rendelhető.
Még 2020-ban rendeltem, mikor volt hozzá kupon. Azóta ő is csak vár. Decemberben sikerült kézbe vennem, de elég nyögvenyelősen haladtam vele. Remek alakom lesz első könyvnek.
Az élménybeszámolót róla hamarosan hozom.
Van kedvetek csatlakozni? Vagy már olvastátok? Írjátok meg, Nektek hogy tetszett!
Már egy ideje fejben rendezgetem a számadásomat magamról, magammal. Egy afféle leltár. Az emlegetett módszer fényében most mesélni fogok, pontokba szedni, tervek szőni és egyéb ön-dologgal untatni. De, aki türelmes lesz, azt biztosíthatom, hogy a legeslegvégén, na persze nem a bejegyzésnek, tök jó dolgok sülnek ki belőle. Lássunk is hozzá!
Régi nagy álmom egy olyan Szilveszter, amit úgy ünnepelek, hogy nem ünnepelek. Belebújok a pizsibe, és átcsusszanok egyik évből a másikba. A 2021-et sikerült már nagyon ehhez közeli állapotban tölteni. Aztán az évértékelést vagy következő napra hagyni, vagy előtte megírni, hiszen az az egy nap már nem oszt, nem szoroz.
Január 1-én sikerült megejtenem a nagy értékelést. Segítségül hívtam a YearCompasst, illetve urban:eve Inspirációs Naplóját. Nehezen esett, ráadásul az időt is nehezen tudtam tartani. Hangos családban ha eltűnsz hosszabb időre – itt 1-2 órára kell csak gondolni-, rögtön felüti fejét a hiányod és kitalálnak valami feladatot.
Ám, most nehézkesen, de kitöltöttem az elejétől a végéig, minden nehéz és kényes kérdést megválaszolva. Megmondom őszintén, baromi nehéz volt. Mert hát, van az, amikor vannak terveid, ötleteid, meg minden féle tulajdonságaid, de ha sokat hagyod mások hangját beengedni, sokat adsz a külső hangokra, mint a tiedére, nagyon nehéz lesz megkülönböztetni a TE dolgaidat a MÁSOKÉtól. Ez volt a nagy meló rögtön az év elején. Meg aztán éppenséggel ez sem egy sétagalopp. De álljunk is neki, hiszen ha csak fejben dédelgetünk valamit, sosem lesz belőle semmi.
Már két éve dilemmáztam egy tervező beszerzésén. Nagyon tetszik már a kezdetek óta, de hol nem volt rá pénzem, hol nem ez volt az elsődleges, így mindig lemaradtam róla. 2021-ben, percenként frissítettem, nehogy lemaradjak róla. Sikerült is beszereznem egy tartalomtervezőt socialight jóvoltából és végre én is büszke My Content Book tulajdonos lettem. Még tanulom vele az életet, de hasznos társ. Főleg, ha az ember annyi projektet futtat, hogy nem győzi fejben tartani őket. A lényeg, hogy ez volt a karácsonyi ajándékom tőlem nekem. Hogy ez miért fontos? Na az majd később kiderül, csak légy türelmes.
Az utóbbi időben sokféle dologgal foglalkoztam. Azzal a különbséggel, hogy ezeket egytől egyig végigviszem.
Jelenleg webdesignerként és grafikusként működöm, mint egyéni vállalkozó. Emellett néha csinálok ezt-azt, de azok egészen elenyészőek. Nevet akartam neki adni. Nem túl egoistát, de olyat, ami később több dolgot is felölelhet. Hát, az egoista-mentesség annyira nem jött be, de egészen tök jó lett. Így lett Heurékás! a neve.
A saját üzleti beindítása még hibádzik. Sokat kéne gyártani, reklámozni, mesélni. Ezen dolgozom. Egy biznisz építő workshop sorozaton veszek részt, ahol sokat tanulok ezzel kapcsolatban. De a saját korlátaimat kell átlépnem, hogy működni tudjanak a tanultak. Kövessétek figyelemmel, és lássuk meg együtt mi sül ki belőle!
Webdesignerként az Ananász Design csapat tagja is lehetek, mint erősítő tényező. Nem mindig érzem így, de nem kaptam még negatív visszajelzést. Szerteágazó feladatok, édes eredmények. Najó! Nem minden szelet ananász édes, de ezek igen. Hajrá csapat!
Sokat dilemmáztam a közösségi oldalakon való megjelenésről, végül egy idegen világított rá a legegyszerűbb dologra és így született a jelenlegi felállás is. Elég sután-furán érzem még ott magam, de majd lesz ez még jobb is. Sosem akartam „megmondó” féle lenni, ehhez továbbra is tartom magam. A jelenlegi instagram fiókom, ami a Kalandízű bloggal társul, az egyben a személyes oldalam is. Hiszen ha egy idegen, aki nem ismer, de azt mondja a kettő ugyanaz, akkor minek kétszer annyi energia tök fölöslegesen. Amíg nem nő túl engem a blog, addig ez így is marad. Bizonyára az is szöget üthetett a fejekben, hogy miért angolul viszem, ha a blog maga magyar. Több magyarázat is van rá, mind összefügg és egy későbbi nagyszabású terv részei.
Az instagram azért angol, mert eleinte arra gondoltam, ha már a hétköznapokban nem találkozom az angol nyelvvel, ez egyfajta gyakorlás nekem. Kis kényszerítés, hogy ha aktívan nem is használom, legalább ilyenkor gyakoroljak. Sokszor kell szótár, néha a google jó barátom, de minden mondatért megküzdök és az enyémek.
A másik indok, ami főként a későbbi nagyszabású terv része, no nem világot akarok megváltani, de világkörüli kalandnak szánom. Még észtországi tartózkodásomkor ötlött ki a gondolat. Azóta apró lépéseket tettem érte, de elég kis bénácskák voltak, így átdolgozásra szorul. Ez még maradjon egy kicsit meglepi, de hamarosan, tavasszal hozok részleteket.
A Kalandízű új külseje bizonyára feltűnt. Ez folyamatosan apránként változni is fog. Ez a „kísérleti nyuszim”. Itt bátran merek kipróbálni új dolgokat a weboldalak készítése kapcsán. Egyébként marhára élvezem. Azt hiszem, már csak a tudatos tartalom gyártással kell megpróbálkoznom. Na, azzal több fronton is.
A Heurékás! és Kalandízű mellett egy új projektbe fogtam. Lassan haladok, mert be vagyok tojva tőle. Sosem csináltam ilyesmit. Elég imposztornak érzem magam, de úgy érzem, hogy hiánypótló. A visszajelzések alapján pedig valóban nagy szükség lenne rá. Ez a projekt nem más, mint a Globáltudás.
Hogy ez mi is pontosan? Tanulást segítő online tanfolyam. Több korosztálynak készül, hiszen nem csak gyerekek tanulnak. Felnőtt fejjel is képesek vagyunk belevágni valami új megtanulásába, de néha nehézségekbe ütközhetünk. Először általános iskolásoknak készítem el, majd utána idősebbeknek is. Ne csak a nagyszülőkre gondoljatok, hiszen egy gimis is idősebb, mint egy 4. osztályos. Azóta már több más témában is jött ötlet, de azokkal még várok. Előbb készüljön el ez és lássam, hogyan működik.
Nem könnyű egy szemet sem: blogot írni, összerakni a tananyagot, kitalálni milyen formában adom át a tudást, mindenféle rendszerek kialakítása, működésbe hozása, érdeklődőket szerezni. Nem panaszkodom, csak néha jó sajnálni magamat. DE, végig csinálom! Mert jó lesz és hasznos lesz. Szurkoljatok!
Azt hiszem, hogy én remek pap lennék. Azt mondják, a jó pap is holtig tanul. Én épp, hogy abbahagyom az egyik dolog tanulását, már jön is a következő. Nem azért, mert imádok ugrálni a dolgok között. Egyszerűen csak sok minden érdekel és muszáj. Ez egy belső késztetés.
Legközelebb a leltár egy olyan lista lesz, ami azt a címet is kaphatná „A papírjaim, amiket nem használok ki”. Azt hiszem, ezt legközelebb meg is teszem.
Fél éves késéssel sikeres vizsgát tettem egy két éves tanfolyamon. Nem OKJ-s képzés volt. De hasznos. Ez lesz a következő, amit bevonok a teendőim közé. Ez egy néptáncos csoportvezető képzés volt. Iskola rendszeren kívül taníthatok néptáncot. Hogy egy miért akkora nagy dolog? Mikor 8. osztályban pályaválasztásra került sor, én a Táncművészetire szerettem volna menni. Több ellenjavallat érkezett, miszerint inkább ne. Én pedig igen könnyen hajlítható voltam, hamar beláttam az ésszerű dolgokat. Más irányba mentem, amit mondjuk egy percig sem bánok. De most lehetőség adódott, hogy azért a tánc továbbra is a részem maradhasson. Nem vagyok egy belevaló, tökös tanár, ám szeretem, és amit általa kaptam, úgy gondolom másnak is meg kellene kapnia.
Befejeződött egy szintén nem hivatalos végzést adó képzés. Herbalistának is elkezdtem tanulni. Itt a gyógynövényekről tanultam. Még van egy kis elmaradásom, de elég nagy tudást kaptunk. Ez a hosszútávú terveimnek része.
És, hogy eljött az új év, új lehetőségeket is hozott magával. Megint indult kezdő észt nyelv tanfolyam. Minek vesződni vele? Jó kérdés. Fél évet éltem Észtországban és megismerkedtem az észt nyelvvel is. Kicsi, kevesen beszélik, elég fura a hangzása is. Úgy gondolom, hogy nincsen haszontalan tudás. Ezáltal is sokat kaptam és nem szeretném, ha elveszne. Az agyat is frissen tartja és ki tudja még mit hoz a jövő?! Egyszer még szükség lehet rá.
Most, hogy teletűzdeltem linkekkel, ajánlásokkal ezt a kicsit hosszúra sikerült beszámolót, arra kérlek Benneteket, hogy izguljatok velem, szurkoljatok a terveimért.
Néha az az érzésem, hogy csak magamnak írok, de erre is gyakorlásként gondolok. Majd gördülékenyebben fognak menni tőle a bejegyzés gyártások, az írás is gyakorolva van általa, hogy majd egyszer megírhassak egy könyvet, ami szintén a hosszútávú tervek között integet. Szóval, semmi sem vész kárba, de ha itt vagy és olvasol, jelentkezz be!
Tehát a legfőbb feladatok, amik most zajlanak a háttérben:
Hogy hogyan alakulnak, majd később kiderül. Addig is kellemes böngészést!
1 adag
1,5 óra
desszert, kísérő
200°C
Kezdjük el
By: Tokai Réka
Casale Monferrató-i keksz. A neve alapján nem egy egyszerű dologról lehet szó. De a ez mind csak megtévesztés.
Valami gyors, valami finom. Nálam sajnos balul sült el, de újra megpróbálom majd. Kinézetre a darálós keksz rokona, ízre pedig elég semleges íze sikeredett. A recept bort ajánl hozzá, így érthető a semlegessége.
Tegyetek próbát vele!
Hozzávalók
Én a cukor helyett mézet szoktam használni. Attól könnyebbé lesz az édes íze.
Vaj helyett használhattok margarint is, bár a vaj az vaj marad. Más ízt ad az ételeknek, édességeknek. Ám érdemes kísérletezni mindenképpen.
Ha nincs habzsák, egyszerű kukacokat is gyúrhatsz belőlük, az ízén nem változtat. Bár kétségkívűl sokkal gusztább formára nyomva ez a keksz.
A színére figyelj, mert hamar megsül.
Kövesd a leírást, vagy térj el tőle, ahogy kedved van. Kísérletezz az ízekkel!
Oszd meg, mi jót sütöttél ki!
A liszteket a vaníliás cukorral, a tojássárgákkal és a cukorral együtt beleöntjük egy tálba, és alaposan összekeverjük.
Addig gyúrjuk, amíg sima, viszonylag lágy tésztát kapunk.
Letakarva legalább egy órát pihentetjük.
Fogunk egy tepsit és kibéleljük sütőpapírral.
A tészta egy részét beletöltjük egy nyomózsákba és 8 cm hosszúságú, félhold alakú formákat készítünk.
200°C-ra előmelegített sütőben 15 percig sütjük.
Illik hozzá egy üveg 8-12 fokos Freisa di Chieri bor.
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
3
1,5 óra
ebéd
Kezdjük el
By: Tokai Réka
Az olasz konyha napja alkalmából hoztam ezt a szuper egyszerű, de mégis nagyszerű itáliai ízt. A paradicsom jó barátunk, de mégsem szokványos módon kerül felhasználásra. Fogyasszátok egészséggel!
Hozzávalók
A receptet érdemes talán nyáron elkészíteni, mikor a zöldségeknek és fűszereknek szezonja van. Akkor, frissen szedve, tele a napfénnyel még finomabb lehet.
Kövesd a leírást, vagy térj el tőle, ahogy kedved van. Kísérletezz az ízekkel!
Oszd meg, mi jót sütöttél ki!
Fűszerezd a csirkemell csíkokat sóval és borssal.
Melegíts egy kis oliva olajat egy serpenyőben, majd pirítsd meg rajta a hús mindkét oldalát.
Miután megpirult, szedd ki és tedd félre.
Pótold az olajat és pirítsd meg a gombának is mindkét oldalát.
Ha ezzel is elkészültél: szedd ki és ezt is tedd félre.
És most következzenek a hagymák. Óvatosan pirítsd meg őket az olajon.
Figyelj, nehogy odaégjen!
A pirított hagymához add hozzá a paradicsomot. Óvatosan kavard meg és a fűszereket se felejtsd!
A babot a cukorral add hozzá.
Tedd vissza a csirkét, majd kicsit keverd meg. Aztán tegyél rá fedőt és főzd, amíg a hús átfő.
A szósznak nem kell forrnia. Nem kell sok idő neki.
Végül jöhet az egészhez a gomba is.
Kóstold meg és ha szükséges, használj még fűszereket.
Melegen ajánlom. És perszer rizzsel.
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Február 17-én tartják az olasz konyha napját. Gondoltam ebben az évben csatlakozom én is az ünneplőkhöz.
Ti hogyan ünnepelitek?
Már a hét elején bejelentettem igényemet a vasárnapi konyhára, hogy tudjak Nektek és a családnak is készülni egy kis nyalánksággal. A helyzet az, hogy nem voltam valami felkészült. Apa már az elején reklamált, pedig lövése nem volt hány az óra. Aztán a szombat estét elég hosszúra húztam, vagyis a vasárnap reggel kezdődött korán.
A lényeg, hogy a vasárnapi ebéd elkészítése rám várt. A főétel hozzávalói szerencsére többnyire elérhetőek voltak itthon is, nem igényeltek boltot, vagy megoldottuk „okosba”. Na, de valójában hogyan is nézett ki ez az egész? Elég mókás volt. Kis csalódás, kis öröm, sok illat, meg szag. Nem ment könnyen.
Főfogásnak egy toszkán serpenyős csirkét készítettem el. Én, nagy vagány azt hittem, hogy simán tudok recept szerint haladni, de jó magyar lévén kreatívan álltunk ezekhez a kérdésekhez is. Ha olasz, akkor tuti étlapon van a paradicsom. Ez így is volt, ám azt hittem, paradicsomlé/-szósz kell. Hamar kiderült, hogy 0,5 kg paradicsom kéne… szóval télen… paradicsom. Az akárhogy akarom sem lesz olyan, mint a nyári, amikor szezonja van. Ezért az üvegben tartósított paradicsom ízű napfényt hasznosítottam, az került bele a zöldség helyett. Igazából nem lett rossz, csak kicsit hagyni kellett, hogy elfője a levét a végén.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. Toszkán serpenyős csirke. Ami az illeti csirkemellből kellett volt készíteni, a végén megértettem miért. Csirketartó család lévén a fagyasztóban mindig lapul házi tartott, feldolgozásra szinte kész pipi alkatrész. Most is így volt, csak a csomag sok minden egyebet is tartalmazott, amire vagy nem volt szükség, vagy nem tudtuk ilyen formában hasznosítani. Vágd csíkokra a csirkehúst… a csirkefarhát, meg a szárnya erre nem túl alkalmasak sajnos.
Ne csüggedjünk, ezeket is jó helyre kerültek: fűszert neki, tepsibe, be a sütőbe és had szóljon!
Szóval a csirkemell kevés volt a csomagban. Az is járulékos veszteséggel, ugyanis le kellett fejteni a húsról. És hogyan pótoljuk a húst, ha nincs elég? Használjunk combit. Na azt is filézni kellett. Ha nem ezzel kellett volna legalább egy órát vacakolnom, akkor egészen hamar el is készültem volna az ebéddel.
Egy jótanács: Ha tehetitek, húsboltban vásárolt filézett csirkemellett használjatok. Omlósabb a husija, és gyorsabban elkészül, mint a kenguruhúshoz hasonlatos combja.
A paradicsomot és a hús kérdést leszámítva egészen recepthűre sikerült az ebéd. Rizzsel tálalva javasolták, de felvetették a tortillas megoldást is. Az előbbi szimpatikusabbnak tűnt. ÉS! Legnagyobb meglepetésemre, Apa, aki nem rajong az új, magyartól eltérő ízekért, többször tetszését fejezte ki és jól be is lakott belőle. Úgyhogy teljesen sikernek könyvelhető el.
Nem úgy a desszertnek szánt Casale Monferrató-i keksz.
Én nagy rajongója vagyok az olasz konyha ízeinek, na persze csak annak, ami nem tartalmaz tengeri herkentyűket. A süteményeikkel kapcsolatban kevesebb a tapasztalatom, de ami van, az csakis jó. Így a fincsi ebédhez fincsi desszert is dukál. Csodás tésztát kevertem. Vaj híján margarint használtam és újonnan a cukrot mézzel helyettesítem. Azt vettem észre, úgy finomabbak a sütemények és nem olyan fogfájdítóan édesek. A recept alapján az elkészült tésztát egy habzsákba tesszük és csillag alakú nyomóval félhold alakokat készítünk.
Nálunk a habzsák nem játszott, mert nem volt csillag alakú hegye. Megpróbáltam a süteményes „injekcióstűt” használni csillag alakú heggyel. Nem igazán volt az igazi. Az ujjam teljesen kikészült, mire 4 darabot ki tudtam préselni abból a kütyüből. Hamar fel is adtam a dolgot, nem fogok egy süti kedvéért önkéntesen ujjakat amputálni. Elkezdtem hát hengergetni őket. Mint a gyurmával, mikor kukacot nyújtunk. Aztán félhold alakba hajtogattam őket.
Anya rátapintóan megkérdezte, hogy ezután mi lesz a kekszek sorsa? Mondtam: belekerül a tepsibe és kisütjük. Majd felvetette, hogy mi lenne, ha csak egyenes kukacokat csinálnék? Kicsit gyorsabban is sikerült haladni vele.
Ezt követően bekerült két tepsi egyszerre a sütőbe. 200°C-on 15 percig sütni. Hát én betettem. Az előző estét nem sikerült még kipihenni, eléggé kipurcantam és míg sült a süti, nagy semmittevésemben elbóbiskoltam. A süti nem. Sőt, ő belehúzott. Nem volt bent 15 percig. Mégis megégett. Két csudásan göngyölgetett tepsi süti. Aminek az illata még mindig belengi a házat. A nyálunk csorog a sütire, de nincs mit együnk. Volt még egy fél tepsi, ami egyedül került konyhai szoláriumba, de ő, ugyan meg nem égett, de határeset.
Ami azt illeti ez a süti zokon esett. Csudaszép és finom dolgokat csinálok általában a konyhában, de ez az égetés… Nos. Velük égek magam is. És még az íze sem volt jó. Persze arról már nem a sültségi foka tehet.
Így nagy sajnálatomra a nagy olasz konyha napjának ünneplésére a két tételből egy volt valóban ünneplésre méltó. De azért megosztom Veletek mindkét receptet. Remélhetőleg, Ti ügyesebbek vagyok, mint én voltam és sikerrel jártok majd.
A toszkán csirkét és a kekszet is megtalálhatjátok a receptek között.
Ha van kedvetek, osszátok meg hogy sikerült!