Kalandízű blog

Delhi utcáin nemcsak a szmog nehezítette a levegőt, hanem a gondolatok is. Egy utazás Indiában, ami nemcsak látványokat, hanem kérdéseket is hozott – az emberi felelősségről, szegénységről és arról, mit jelent „segíteni”.

Utazás, kulturális sokk és guggolós élmények – avagy amikor a boldogság egy WC-ajtón múlik.

Kicsit büdös, nagyon őszinte, és teljesen felejthetetlen.
Ezt tanította a hegyi kolostorok világa – minden kényelmetlenségével együtt.

A tibetbe nemcsak térben, hanem testben és lélekben is meg kellett érkezni. A magassági levegő és a kulturális különbségek közepette egyszerre tanultunk túlélni, csodálkozni és hálát adni. Oxigénhiánnyal és rengeteg Buddha-történettel tarkított utazás Lhászába. 🏔️✨

Doha szellemvárosából Kína szívébe, Chengduba érkezünk – ahol a pandák állítólag otthon vannak… csak épp nem mutatkoztak. 😅 A város mégis lenyűgöz: teázás, piacozás, hotpot és rengeteg ember mindenütt.

Első megállónk Doha volt – és bevallom, fogalmam sem volt, mire számítsak. Azt hittem, egy poros kis város vár, ehhez képest négy óra alatt sikerült teljesen elvarázsolnia. Modern felhőkarcolók, Aladdin-hangulatú bazárok, fűszerillat és tevefuttatás – mindenből kaptunk egy falatot. A sivatagi rózsa ihlette múzeum, a sólyomkórház és a kedves káosz mind hozzátette a magáét.

Egy év szervezkedés után végre repülünk! Csomagolás: káosz. Repcsi: 5 óra. Átszállás: 9 óra. Hőmérséklet: 17–34–18 fok. Stressz és lelkesedés kéz a kézben — de hát ez a kaland lényege, nem?

Nem is olyan régen jött egy kósza érzés, ami már nem is tűnik annyira kószának. Szóval jött ez az érzés, hogy legyek hálás és mondjak köszönetet. Így most szeretnék az univerzumba kiküldeni egy hatalmas köszönetet, mégpedig első sorban a pedagógusoknak. Azoknak a tanároknak, akiktől kaptam valamit, ami elkísért, tanított, vagy motivált. Azoknak a nem tanár tanítóknak, akik szélesítették a látóköröm, bővítették az ismereteim, és segítettek jobban megérteni és megismerni a világot, amiben élünk.

Egy különleges utazás kezdete: nem földrajzi, hanem belső. Újra egyetem, munka, nyelvtanulás, kihívások – mindez egy életforduló küszöbén. Gatya felkötve, indul a kaland, három az egyben!

Egy hosszú út az ÖN-ben, ami egy nehéz ponthoz érkezett: Nénje, elköltözöl? Na, nem a költözés maga a nehéz, hanem a körülmények.

Egy ismeretlen fordulópont előtt állok: új kezdet, új kihívások, bizonytalanság és bizakodás kéz a kézben járnak. Egy lépéssel indul minden.

Régen meséltem már, mi zajlik a háttérben, mert régen is történt nagyobb előrelépés, ami említésre méltó lett volna. Most gigantikus dolgok történtek, új ajtókat nyitogatok, amiken hol félek, hol pedig izgatott vagyok átlépni. Most következzék, hogy mi is folyik valóban a házunk táján.